Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
Inotni András jeződésének tartja. (Ez nagyon lényeges eltérés a korábbi szovjet „horgonnyal" kapcsolatos magyar értékeléstől.) 6. Hasonlóan fontos és a kapcsolatok hosszú távú fejlődését segíti, hogy a magyar társadalom a németeket illetően nem szenved „kisebbrendűségi komplexusban". A magyar állampolgár általában készséggel elismeri Németország hozzájárulását Magyarország évszázados gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéséhez. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy Magyarország volt az egyetlen közép- és kelet-európai ország, amely integrálni tudta a német etnikumot a magyar állami, gazdasági és kulturális életbe. Nem kétséges, hogy ez az „integrációs képesség" is hozzájárult az esetleges „kisebbrendűségi érzés" kiküszöböléséhez, ami a térség egyes országaiban mai is jelen van (vagy legalábbis jelen volt addig, amíg az adott országban jelentősebb német etnikai kisebbség élt) . 7. A magyar—német kapcsolatok közel sem egyoldalúak. Egyrészt Magyarország számottevő szerepet játszhat lényeges német érdekek érvényesítésében, amit Németország esetleg el is vár tőlünk. Másrészt a páratlan európai átalakulási folyamatot valójában a magyar politika indította el, amikor 1989 nyarának végén megnyitotta a magyar—osztrák határt a keletnémetek tömegei előtt. Bár csak rövid időre, de ebben az időszakban Magyarország játszotta a politikacsináló és Németország a politikafogadó szerepet. Vezető német politikusok újra meg újra hangoztatják a magyar hozzájárulás fontosságát a német újraegyesítéshez. Ugyanakkor mindeddig jóval kevésbé hangsúlyozódott a határnyitás pozitív hatása a magyar „pszichológiára" (aktív magyar szerep, kölcsönösség, a sok területen meglévő különbségek ellenére a kapcsolatok kiegyensúlyozottsága). 2.3. Biztonsági szempontok A magyar—német regionalizmus hatása meglehetősen korlátozott a biztonság területén. Németország a NATO tagja, Magyarország pedig a lehető legrövidebb időn belül ugyanezen szervezet teljes jogú tagjává szeretne válni. Emellett, bár jóval kisebb mértékben, a Nyugateurópai Unió is említhető, amelynek Németország teljes jogú, Magyarország pedig társult tagja. Vagyis több magasszintű és intézményesített nemzetközi kapcsolati keret határozza meg a kétoldalú biztonságpolitikai együttműködés formáját és tartalmát. Ennek ellenére azonosítható néhány speciális magyar és német érdek, amely az intenzív biztonságpolitikai kooperációhoz fűződik. Németország mint Közép-Európa közvetlen és Kelet-Európa közvetett szomszédja, sokkal nagyobb mértékben érdekelt e régiók hosszútávú stabilitásában, mint bármely másik NATO- vagy EU- tagállam (hasonlóan a legújabban csatlakozott Ausztriához és Finnországhoz). Különösen a délszláv háború kitörése óta aggasztják Németországot a térség nemzetiségi és etnikai konfliktusai. Két módon szeretné rendezni ezeket a problémákat. Egyrészt Németország egyértelműen támogatja Magyarország (és a többi közép-európai ország) NATO-tagságát azért is, hogy egyfajta hidat (nem pedig valamiféle „ütközőzónát"!) lehessen létrehozni Nyugat- Európa, ezen belül pedig Németország és a szovjet utódállamok között (Kiss, 1994). Másrészt 54 Külpolitika
