Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)

1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa

Zbigniew Brzezinski Bonyodalmak Ukrajnában és a Baltikumban A baltikumi és az ukrajnai kérdés meglehetősen eltérő politikai és lélektani kompliká­ciókat okozhat. Könnyen megjósolható, miként reagál a Baltikum a NATO kiterjeszté­sére: a balti államok fokozottan törekednek majd arra, hogy ők legyenek a következő tagok. Majdani tagságukat a szélesebb skandináv kontextuson belül kell kezelni. A balti államok már most mindenképpen olyan státust élveznek, mint Finnország az utóbbi időben, hivatalosan semlegesek, de tudatában vannak a Nyugat óriási rokon- szenvének, ami egészen odáig terjed, hogy bármilyen őket érő agresszió — különösen, ha ellenállnak — súlyos nemzetközi válságot robbanthat ki. Valószínű, hogy a balti államok a századfordulóra Svédország (és talán Finnország) nyomában csatlakoznak a Nyugat-Európai Unióhoz. Ez is a NATO-emyő közvetlen haszonélvezői közé sorol­ja majd őket. Addig viszont indokolt NATO-tagságuk elhalasztása, feltéve, hogy Oro­szország valamilyen okból nem helyezkedik nyíltan ellenséges álláspontra a balti ál­lamokkal szemben. Az ukrán probléma sokkal kényesebb, ráadásul kiszámíthatatlan. Ha Oroszország elfogadja az imént vázolt kettős alapú közeledést, akkor nem valószínű, hogy Ukrajna sürgeti majd a mielőbbi formális tagságot, különösen akkor nem, ha Oroszországhoz fűződő viszonya időközben megszilárdul. Ha Oroszország végképp ellenségesen rea­gál a NATO kiterjesztésére, akkor Ukrajna válaszút előtt áll. Lesznek Ukrajnában olya­nok, akik a NATO-tagság erőteljesebb sürgetésére szólítják fel Kijevet, különösen, ha saját orosz kapcsolataik is rosszabbodnak. Mások a Moszkvával való megállapodást javasolják majd. Az ukrán kérdést nem lehet halogatni. Ahhoz Ukrajna egyszerűen tűi nagy, túlsá­gosan fontos, és a léte túl kényes kérdés mind Oroszország, mind a Nyugat számára. Ha a NATO kibővül, s keresi az Oroszországgal kötendő speciális biztonsági kapcso­lat lehetőségét, akkor mérlegelnie kell Ukrajna újfajta viszonyát is a szövetséghez. Ennek során nem feledkezhet meg Oroszország megkülönböztetett érzékenységéről az ukrán kérdéssel kapcsolatban, de arról sem, hogy a Nyugat egyetemesebb érdeke a geopolitikai pluralizmus megszilárdulása a volt Szovjetunió területén. Ukrajna zavar­talan önállósága egyértelműen a poszt-szovjet pluralizmus legdöntőbb és leglényege­sebb megnyilvánulása. Ezért értenek egyet a szövetség tagjai kimondatlanul is abban, hogy a NATO-nak érdekében áll Ukrajna tartós fennmaradása. Az ukrán kérdéssel Oroszországnak is szembe kell néznie. A Kreml központi stra­tégiai céljának tekinti, hogy fenntartsa elsőbbségi jogát Ukrajna újraelnyelésére. Ép­pen ezért Moszkva belátja, hogy Oroszországnak nem áll érdekében az ukrán bizton­ság csökkentése, sem olyan körülmények teremtése, melyek miatt Ukrajnát arra indít­ja majd a NATO keleti kiterjesztése, hogy azonnal felvételét kérje a szövetségbe. Mind­ezek megfontolása fokozottan sarkallhatja Oroszországot arra hogy megtalálja azok­32 Külpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom