Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa
A megtervezett Európa nak a Nyugattal együtt végrehajtott intézkedéseknek a lehetőségét, melyek Moszkva számításai szerint csökkenthetik a drámai változások valószínűségét a „majdnem külföld" geostratégiai helyzetképén. Ezért a NATO és az Orosz Föderáció hídként szolgáló szerződéséhez egy speciális függeléknek is kell járulnia a két fél közös, hivatalos és nagyon határozott elkötelezettségéről Ukrajna függetlensége és biztonsága mellett. Az elkötelezettségnek ebben az időszakban nem kell sem kizárnia, sem megígérnie semmiféle majdani kapcsolatot Ukrajna és a NATO között, amint hogy Ukrajna és Oroszország semmilyen speciális és önkéntes együttműködését sem. Mindössze arról nyújtana biztosítékot Ukrajnának, hogy politikai státusa elismert, tartós, s hogy ez a NATO-nak és az Orosz Köztársaságnak egyaránt érdekében áll — tekintet nélkül a szerződés orosz aláíróinak legtitkosabb álmaira. A NATO és az Orosz Föderáció Ukrajnának adott garanciái azon alapulhatnak, hogy mindkét félnek egyformán érdeke a transzatlanti és az eurázsiai biztonság összekapcsolásának nem ellenséges folyamata. Ha ez a közös érdek valóban létezik, vagy legalábbis stratégiai szellemű amerikai irányítással lefolytatott termékeny viták során felkelthető, akkor létrejöhet a megegyezés Moszkvával. Eljön majd az a pillanat — bár valószínűleg csak a 2000-et követő években —, mikor az Európai Unió és a NATO kénytelen lesz újraértékelni Oroszországhoz és Ukrajnához fűződő viszonyának jellegét. Ha addigra az Európai Unió és biztonsági szerve, a Nyugat-Európai Unió már akkorára bővül, hogy számos közép-európai országot ölel fel (talán a balti államokat is), akkor természetes és időszerű lesz, hogy az EU átfogóbb kapcsolatokat mérlegeljen új, keleti szomszédságával. Ugyanez érvényes a NATO-ra is, különösen akkor, ha az időközben szilárdan demokratikussá váló és gazdaságilag megreformált Ukrajnának sikerül fokozott mértékben részt venni a Partnerség a Békéért programban, és megfelel a teljes jogú tagság feltételeinek. Oroszországnak — az eurázsiai földrajzi elhelyezkedésében és identitásában rejlő bonyodalmak ellenére — biztosan érdekében áll, hogy szorosabban kötődjék Európához. Hosszú távon Ukrajnának is biztosan érdekében áll, hogy fokozatosan újradefiniálja önmagát, közép-európai államként. A javasolt megállapodás biztosíthatná a kellő történelmi pauzát és a megfelelő biztonságérzetet Oroszországnak és Ukrajnának ahhoz, hogy megteremthessék a szoros gazdasági együttműködés és a politikailag elkülönült egymás mellett élés szilárd egyensúlyát — s közben egyre közeledhetnének Európához, ahogy Európa is közeledne hozzájuk. Természetesen nem zárható ki valami nagyobbfajta törés lehetősége az európai— orosz vagy az orosz—ukrán kapcsolatokban. Az oroszok megszállott ragaszkodása a nagyhatalmi státushoz, növekvő vágyuk, hogy legalább egy szatellit-államokból álló tömböt újra felépíthessenek a volt Szovjetunió területén, próbálkozásaik a közép-európai államok szuverenitásának korlátozására — mindez válságba sodorhatja őket a 1995. tavasz 33
