Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa
A megtervezett Európa ha az ország vagy nemzeti és mindinkább európai állam lesz, vagy jellegzetesen eurá- zsiai és újra csak birodalmi országgá válik. Ez a vita most egyre élesedik. Még nem töltötték be az űrt, amelyet a kommunista ideológia hagyott maga után. Az egymással versengő politikai iskolák sorában a „Nyugat-hívők" és az „Európa-hívők" bizonyára nem nyernek teret. Úgy tűnik, vereséget szenvedett Andrej Kozirev külügyminiszter is, aki ezt a tábort vezette. Mindinkább az látható, hogy azokat a vezető személyiségeket tartják a legközérthetőbbnek és politikai szempontból is a legvonzóbbnak, akik szerint Oroszország arra hivatott, hogy geopolitikai uralmat gyakoroljon Eurázsia felett, akik szerint Oroszország nem egyéb, mint a megkülönböztetett eurázsiai identitás megtestesítője, és hogy különleges politikai státusának Eurázsiában közvetlenül, Közép-Európában pedig közvetve kell érvényesülnie. Az orosz vita és az „Eurázsia-hívők" növekvő népszerűsége is jelzi a sürgető történelmi igényt, azt, hogy pontosabban meg kell határoznunk Európa és a poszt- szovjet Oroszország tartós politikai és területi viszonyát. A kívánt meghatározásnak még nem kell érintenie — hogy azt ne mondjuk, meg keli kerülnie — azt a kérdést, hogy Oroszország végül szerves része lehet-e a NATO- nak. Rühe, a német védelmi miniszter valószínűleg igazat állít, mikor azt mondja: Oroszország részvétele annyira meggyengítené a szövetséget, hogy az végül értelmetlenné válnék, de ebben a kényes kérdésben nem kell most feltennünk az i-re a pontot. Még az sem világos, hogy Oroszország akar-e egyáltalán a NATO tagja lenni. De a kirekesztés és az elutasítás miatt feltétlenül megneheztelne, és politikai szempontból egyre inkább Európa- és Nyugat-ellenesként határozná meg magát. Az óvatosság tehát azt diktálja, hogy Oroszország csatlakozásának kérdése maradjon nyitva, s azon múljék, mennyire gyors, mélyreható és széles körű lesz az Európai Unió kibővítése, s lépést tud-e tartani ezzel a bővüléssel az euro—atlanti biztonsági rendszer. Oroszország részvételének kérdésével csak akkor kell szembenéznünk, ha a kibővült NATO valóban elérte Oroszország határait — és csakis akkor, ha addigra Oroszország megfelel a tagság követelményeinek. A közeljövőben egyik sem várható. Addig pedig az Egyesült Államok feladata, hogy irányítsa a szövetség tagjainak várhatóan elhúzódó vitáját azokról a feltételekről, melyeknek minden új tag köteles eleget tenni: az esetleges kibővítés időzítéséről, fokozatairól, speciális módozatairól, továbbá arról, hogyan lehet a legkonstruktívabb módon válaszolni az oroszok jogos aggályaira, s a legjobban kezelni a kibővítésből származó elkerülhetetlen komplikációkat. S eközben Clinton elnöknek számításba kell vennie mind a növekvő belföldi és külföldi érdeklődést a kérdéssel kapcsolatban, mind az Amerika vezető szerepe iránt mutatkozó igényt. A NATO-tagság feltételei legyenek mindenkire egyformán érvényesek: pontosan határozzák meg azokat az alapvető politikai kívánalmakat, melyeknek minden új tag köteles megfelelni, ha a szövetség védőernyője alá akar kerülni. Végső soron a szövetség hasonló 1995. tavasz 27
