Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: Eduard Benes és a magyar illúziók
Diplomáciatörténet Eduard Benes és a magyar illúziók A z alábbi levelet Ottlik György (1889—1966), a két világháború közötti Magyar- ország külpolitikai gondolkodásának egyik kitűnősége, a külpolitikai tárgyú .hazai publicisztika jeles művelője, 1919 és 1923 között a kormány félhivatalosának számító német nyelvű napilap, a Pester Lloyd külpolitikai rovatvezetője, majd 1937-től 1944-ig a lap főszerkesztője, 1923 és 1930 között a kormányhivatalos Budapesti Hírlap külügyi rovatvezetője, majd 1934 és 1935 között e lap főszerkesztője, 1935 és 1939 között a Külügyminisztérium szócsövének számító Nouvelle Revue de Hongrie főszerkesztője, mindezek mellett — Lányi Zsigmonddal — a Népszövetség francia nyelvű évkönyvének is szerkesztője írta (egyébként szintén Géniből) az akkori külügyminiszterhez, Walko Lajoshoz. A levél megértéséhezhitalnunk kell arra a tényre, hogy a húszas években a középeurópai sajtóban és a régió politikai közvéleményében számos esetben váltott ki izgalmat annak a híre, mely szerint Prága — állítólag — területi engedményekre lett volna hajlandó Magyarországgal szemben. A csehszlovák politika — persze nagyon is viszonylagos, hiszen a lényegi kérdések felvetésétől mégiscsak megriadó — rugalmasságát mutatja, hogy ilyen hírek lényegében csak Magyarország északi szomszédja felől érkeztek, mert mind a keleti, mind a déli szomszéd az effajta elképzelésnek még a gondolatát is megengedhetetlennek tartotta. E hírek a határokon tül figyelmet keltettek, Magyarországon pedig várakozásokat, illúzióval teli várakozásokat váltottak ki. Ennek természetesen elsősorban a trianoni békeszerződés volt az oka, hiszen az óriási nyomás, amelyet a hihetetlen csonkulást hozó békediktátum okozott, számos vonatkozásban szült irreális elgondolásokat, ke- resztülvihetetlen terveket. Jól tudjuk, hogy a hivatalos magyar külpolitika vonalvezetésével szemben főleg a szocáldemokrata, liberális, demokratikus magyar politikai erők szorgalmazták a Prágához való közeledést, ajánlották a Párizsba — vélelmük szerint — Prágán keresztül vezető utat. Amikor hangsúlyozzuk, hogy ezen elgondolások felettébb irreálisak voltak (illetve, ha volt bennük valódi politikai elem, akkor az elsősorban nem is kül-, hanem sokkal inkább belpolitikai természetű volt, lévén, hogy a külpolitikai irányváltoztatás szorgalmazása révén is az ország belpolitikai berendezkedésének a nyugat-európai típusú polgári demokráciák irányába való elmozdítása 1995. nyár 85
