Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: Eduard Benes és a magyar illúziók
Eduard Benes és a magyar illúziók volt a cél), akkor a levél arra is bizonyság, hogy magán a hivatalos politikán belül is sokak táplálhattak irreális reményeket Benes vélt engedékenységével szemben. Gondoljuk meg: nemcsak arról van szó, hogy az Ottlik György levelében említett népszavazási elképzelés erős bizonyítéka ennek, hanem még inkább érdemes eltöprengeni azon, hogy a megrendelt cikket tulajdonképpen elővágásnak szánták: mivel eleve számoltak azzal, hogy a benesi ajánlat igen kis terület visszaadására fog vonatkozni, ezért igényelték a népszavazást, mert annak révén a Kárpát-határ elérése volt a cél. Ottlik György világosan precíz eszmefuttatása, a levél gondolatmenete ellenben jól mutatja, hogy ezen illúziókkal szemben igenis létezett a magyar külpolitikai gondolkodásban távlatosabb, a realitásokkal hűvösen számot vető felfogás is. S mivel — ismereteink szerint — nemcsak Ottlik György írása nem született meg, ám hasonló szellemű és mondanivalójú írás sem jelent meg a hazai sajtóban ebben az időszakban, ezért feltehetőleg megkockáztathatjuk annak feltételezését, hogy az Ottlik György levelében leírtak meghallgatásra találtak, tehát Ottlik gondolatmenetét a Külügyminisztérium illetékesei, a magyar külpolitika intézői és irányítói elfogadták. A felmerült problémák heiyes értelmezéséhez utalnunk kell arra a tényre, hogy a szomszédos országok vezetői valójában jól ismerték egymást: a kisantant fővárosaiban igencsak tudták, hogy a magyar vezetők alapjában változatlanul mindent vissza akartak szerezni (Ottlik György levelében ezt egy helyütt expressis verbis le is írja), Budapesten pedig helyesen gondolták, hogy a szomszédok semmit sem akarnak visszaadni. A szociálpszichológiai mozzanatnak volt óriási szerepe abban, hogy ezt az alapvető felismerést, ezt az emberi alapállást a Trianon szabta alaphelyzet újból és újból elhomályosította. Az ember akkor is kitörési pontokat keres, ha az adott körülmények között, az adott pillanatban ilyenek valójában nem léteznek. így adódhatott elő az, hogy azok is, akik diplomata mesterségüknél fogva az átlagosnál magasabb szinten gondolkodtak, hajlamosak voltak feltételezni azt — esetünkben a "benesi ajánlatot" —, amiről pedig tudván tudniuk kellett, hogy elképzelhetetlen. Ottlik György levele azért jelentős, mert ezzel a lélektani elemekből táplálkozó kívánsággondolkodással szemben segítette vissza társait egyébként tudott ismereteikhez, a józan gondolkodás keskeny ösvényeire. Ottlik György levele Walko Lajoshoz2 Genf, 1928. V.3. Kegyelmes Uram! Legutóbbi tisztelgésem alkalmából adott instrukcióidhoz képest alaposan átgondoltam a felsőmagyarországi népszavazás kérdésének felvetéséről írandó cikk problémáját, azonban mentői többet gondolkozom rajta, és mentői több oldalról igyekszem 86 Külpolitika
