Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Nagy Péter: Információs forradalom a diplomáciában
Nagy Péter zett információgyűjtést és -felhasználást ésszerűsítik. A törvény célja a kormányzati információk és a kapcsolódó erőforrások, beleértve az információk gyűjtésére, feldolgozására és elosztására alkalmazott technológiák, hatékony és felelős menedzsmentjének biztosítása. A kormányzati szférában az 1983-as „Paperwork Reduction Reauthorization Act" és az OMB A—130 számú körlevele „A szövetségi információs források menedzsmentjéről" (OMB Circular...) az a két kulcsfontosságú jogi dokumentum, amely az információmenedzsment alkalmazását irányítja a szövetségi hivatalokban. Az Egyesült Államok General Services Administration hivatala részletesebb eljárási útmutatókat adott ki, hogy segítse a hivatalokat felelősségük jobb körülhatárolásában, a fenti törvényeknek és szabályozásoknak való jobb megfelelésben. Kulcsfontosságú eljárása a Szövetségi információs erőforrások menedzsment szabályozása (Federal Information Resources Management Regulation) keretében kidolgozott ideiglenes szabályozás (Temporary Regulation 10, anley), amely a hároméves felülvizsgálati programokat irányítja. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 1986-ban határozta el, hogy az információ és menedzsment elvei alapján alakítja ki információs politikáját. Az Egyesült Államok külügyminisztériumában kidolgozott projektek egyike az Információs erőforrások alapvető leltárának (Information Resources Baseline Inventory) létrehozása volt, mivel felismerték: annak ismerete, hogy hol találhatók a külügyminisztérium információs erőforrásai, ki és milyen célokra használja azokat, alapvető fontosságú kérdés annak eldöntésében, hogy más területek informatizálásában hogyan haladjanak tovább. A projekt keretében meghatározták a már létező és a tervezett információ-erőforrások közötti eltérést, különösen a külpolitikai döntés-előkészítés, a döntéshozatal és a végrehajtás területein; feltárták a szükségtelen átfedéseket az információs állományok között, olyan ellenőrző eszközöket hoztak létre, amelyek csökkentik a párhuzamosságot; hasznos és könnyen hozzáférhető támpontokat nyújtanak az információs források azonosításához a külügyi szolgálat vezetői és beosztottjai, a külső felhasználók számára; javaslatokat dolgoztak ki az alsóbb szintű vezetésnek arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet megerősíteni az információs politikát, az irányítást, a műszaki szabványok és útmutatók alkalmazását. Az „információs leltártól" elvárták, hogy hasznos legyen az információs rendszer tervezői számára, akik a külügyi szolgálat információmenedzsment funkcióinak és programjainak átfogó átstruktúrálását végezték, hogy jobban kielégíthessék az elemzési, tervezési, döntés-előkészítési, döntési, diplomáciai, konzuli, biztonsági és ügyviteli eljárásokat az Egyesült Államok külügyi szolgálatának minden szintjén. Az átszervezés egyik célja az volt, hogy feltárják azokat a tevékenységeket, amelyek algoritmizálhatok és ezáltal informatizálhatók, valamint azokat a már működő számítógépes információs rendszereket, melyek működését hatékonyabbá kellett tenni (Lan non, 1989). Ma már a fejlődés azzal mérhető, hogy 1994 decemberében az amerikai külügyminisztérium és az Illinoisi Egyetem (Chicago) közösen bejelentette, hogy létrehozzák a Department of State Foreign Affairs Network (DOSFAN) hálózatot az 78 Külpolitika
