Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Kardos Gábor: Megoldhatók-e az etnikai konfliktusok? (Közép-és kelet-európai tapasztalatok)
Megoldhatók-e az etnikai konfliktusok? Nem csupán az bizonyosodott be, hogy nincs külön európai válságkezelő politika és hogy változatlanul a NATO a valóságos biztonságpolitikai tényező, de az is, hogy Közép- és Kelet-Európa országai jól teszik, ha elsősorban nem külső garanciáktól várnak sokat,19 hanem megpróbálják megnyugtató belső megoldások keresése révén javítani kapcsolataikat a szomszédokkal. Megfontolásra ajánlott általános elvek Amint tudjuk, minden, a maga különösségében igen bonyolult problémára a legegyszerűbb valamiféle általános szentenciát keresni. Igaz, ilyen módon aligha könnyű eljutni a tényleges megoldásig. Ennek ellenére az alábbiakban ilyen általános megfontolásokra hívom fel a figyelmet, amelyek legalább a kiindulópontok megkeresésében segíthetnek a közép-kelet-európai etnikai konfliktusok kezeléséhez. Legyünk óvatosak a történelemmel! Az ok, amiért így kellene eljárnunk, nincs kapcsolatban azzal a problémával, hogy hogyan tanuljunk a történelemből. (Egyébként sem hiszem, hogy Cicerónak igaza volt, amikor a történelmet az élet tanítómesterének nevezte ki, sokkal inkább osztom Hegel véleményét, aki szerint a népek és a kormányok sohasem tanultak belőle semmit.) Az ok, amely óvatosságra int, a gyakori visszaélés a történelemmel. Ez lényegében két összefüggő dolgot jelent. A visszaélés egyik formája az, amikor a konfliktusban álló felek a múltnak csupán azon eseményeit idézik fel, amelyek az ő álláspontjukat látszanak igazolni. A másik pedig az, amikor a szembenállók a múlt gondosan kiválogatott eseményeit jelenlegi magatartásuk igazolására kívánják felhasználni. A második világháború idején elkövetett usztasa vérengzések szolgálhatnak ugyan némi magyarázatul a közelmúlt szörnyű eseményeire, de semmiképpen sem igazolhatják a jugoszláv háborúban a horvátok ellen elkövetett szerb atrocitásokat. A demokrácia önmagában nem oldja meg az etnikai konfliktusokat! Az önazonosságát megőrizni kívánó kisebbség problémái számára nem megoldás a Közép- és Kelet-Európábán többségi uralomként értelmezett demokrácia. Az Egyesült Államok Alkotmányának az egyik kidolgozója, az egyik alapító atya, Madison írta: „Minden esetben, amikor a többséget egyesíti a közös érdek vagy szenvedély, a kisebbség jogai veszélyben vannak."20 Azaz, a többség könnyen félresöpörheti a kisebbség jogait a közös szenvedély hatására, egy eüükum elleni gyűlölet vallási különbségekkel párosulva rettenetes következményekhez vezethet (és vezetett is).21 Az etnikumok békés együttélése tehát nem képzelhető el a kisebbségek jogainak a jogállami intézményrendszer útján történő garantálása nélkül, ami korlátozza a többségi uralmat gyakorló szabadon választott parlamentet. Ne reméljünk sokat az államtól! 1995. Nyár 63
