Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Kádár Béla: Az Európai Unió kibővülésének kérdőjelei és feltételei
Az Európai Unió keleti kibővülésének kérdőjelei és feltételei et inseparabiliter", oszthatatlanul és elválaszthatatlanul összefonódik a globalizálódó világban. Az sem kétséges, hogy a kelet-közép-európai térség vezető gazdasági partnere Németország. A német befolyás hordozó szerepével gyakorta aposztrofált Magyarország esetében jól érzékelhető, hogy az Unió és Magyarország közötti kapcsolatok javulása, Magyarország világgazdasági és európai nyitása az átlagosnál gyorsabb ütemben javította Franciaország, az ibériai országok, a Benelux-államok és Anglia pozícióit. A század első négy évtizedében Németország aránya a magyar importban és a külföldi tőkeállományban mintegy háromszor volt nagyobb, mint az említett nyugat-európai országcsoportoké. Jelenleg a külföldi tőkebefektetéseken belül a pozíciók kiegyenlítettek, a külkereskedelemben pedig a német arány a földrajzi-történelmi tényezők ellenére alig kétszerese a nyugat-európai országcsoporténak. A komparatív előnyök dinamikus értelmezésének szükségességére utal a partnerkapcsolatokban az a tény, hogy 1989—94 között Németország aránya (az NDK és az NSZK együttesen) kereken 60 százalékkal, a Németországon kívüli említett tagországoké több mint 120 százalékkal nőtt. A kibővülés gazdasági hatásainak tömegszerűsége természetesen a jövőben is Németország külgazdasági kapcsolataiban lesz a legerőteljesebb, a kapcsolatok dinamikája szempontjából azonban alig vitathatók a nyugatibb európai országok előnyszerzési lehetőségei. fi Végül a Magyarország tagságával szemben felvetett egyik gyakori aggály a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatokhoz, a szomszédos országokban élő magyar kisebbség nagy számából és problémáinak rendezetlenségéből fakadó esetleges destabilizációs hatásokhoz fűződik. Az Unió érthető módon nem kívánja a kelet-kö- zép-európai országok államközi konfliktusainak, etnikai feszültségeinek, destabilizációs jelenségeinek következményeit importálni, s nem kíván döntőbíróként sem fellépni esetleges vitás kérdésekben, konfliktushelyzetekben. Ebből adódóan mind gyakrabban fogalmazódik meg kibővülési, tagsági előfeltételként a kelet-közép-európai országok közötti kapcsolatok rendezése, az együttműködés elmélyítése. Elvileg persze nem helyeselhető semmilyen feltétel sem, melynek teljesítése nemcsak egy tagországtól függ. E követelmény azonban — amennyiben nem foglalja magában egy közbenső szubregionális integráció, azaz tartós integráció előtti parkolópálya, előszoba kialakítását — egybeesik a magyar nemzetstratégiai érdekekkel. E felismerés magyar részről korántsem újkeletű. Bár külpolitikai és politikai szinten a Magyarország és egyes szomszédai közötti kapcsolatok az elmúlt években nem voltak mentesek súrlódásoktól, a védelmi és külgazdasági kormányszervek és tevékenységi szférák közötti kapcsolatok a rendszerváltás óta fokozatosan javultak. A KGST szétesésével kapcsolatosan ugyan a szomszédos országokkal folytatott külkereskedelem a mélypontra zuhant, de a tudatos kapcsolatépítés eredményeként 1992 óta a külgazdasági együttműködés az átlagot messze felülmúló ütemben bővül. így 1991 és 1994 között Csehország és Szlovákia aránya a magyar külkereskedelmi forgalomban 3,4 százalékról 4,4 százalékra, Len1995. nyár 21
