Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vásárhelyi Miklós: Külpolitika az átmenet korszakában
Vásárhelyi Miklós Külpolitika az átmenet korszakában A szovjet birodalom felbomlása új helyzetet teremtett a nemzetközi viszonylatokban is. Megszállt és függő országok sora nyerte vissza önállóságát. Megnyílt a lehetőség arra, hogy ezek az országok kialakítsák külpolitikájukat. Az a megfogalmazás ugyanis, hogy ezek az országok, így Magyarország is, ettől kezdve folytathattak önálló külpolitikát, azt feltételezi, hogy korábban is létezett külpolitika, csak azt éppen kondicionálta a függőség egy nagyhatalomtól. A valóság ezzel szemben az, hogy Magyarország 1938-tól kezdve, tehát fél évszázada, elveszítette külpolitikai cselekvőképességét. Az ország 1945-ig a német birodalom követeléseinek volt kénytelen alárendelni a saját érdekeit, utána pedig, több mint negyven esztendeig, a külügyi tevékenységet a Szovjetunió politikája határozta meg. A külpolitikai „fegyelem" mindenkor szigorúbb volt a belpolitikai kiszolgáltatottságnál is. Mert míg az utóbbiban sikerült olykor kijátszani az uralkodó nagyhatalom akaratának maradéktalan érvényesülését, a külpolitikában a feltétel nélküli felzárkózásnak nem volt alternatívája. így például az 1944 márciusában bekövetkezett megszállásig az egymást követő kormányok meg tudták akadályozni, hogy az ország belső életére rákényszerítsék a hitleri Németország elveit és módszereit. Az 1960-as évek végétől pedig a Moszkvában, Berlinben, Prágában nyíltan rosszallóit és meg-megtor- panó gazdasági reformok elindították az eltérést a szovjet modelltől. Az úgynevezett Varsói Szerződésben megkövetelt abszolút engedelmességből viszont Moszkva jottányit sem volt hajlandó engedni. Ezen mit sem változtatott az enyhülés légköre. Ellenkezőleg. Ebben a helyzetben a Szovjetunió még éberebben és féltékenyebben kisérte az esetleges fegyelemsértés vagy elcsábulás minden vélhető tünetét. Szembeszökő ez a diszkrepancia, ha visszagondolunk arra, hogy a magyar gazdasági reformfolyamat beindulása egybeesik a Szovjetunió csehszlovákiai agressziójában való részvétellel. A birodalom megengedheti magának azt a fényűzést, hogy egyes provinciáiban változatos rítusok szerint hódoljanak az isteneknek, de nem tűrheti el a vasfegyelem megsértését a haderőben és a külügyekben. Két nemzedéket ölel át az az időszak, amikor Magyarországnak nem volt külpolitikája. Nyilvánvaló, hogy amidőn az ország visszanyeri önállóságát, új korszak kezdődik a nemzetközi kapcsolatok alakításában is. Új szemlélet alakul ki. Azok a valódi 1995. tnvasz 15
