Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Szent-Iványi István: Magyarország és az európai csatlakozás
Magyarország és az európai csatlakozás szádunknak, míg minket tárt karokkal várnak. Bécsben nehezteltek is egy kissé erre az álláspontra, de az igazi elégtételt Ausztria számára a teljes jogú csatlakozás adta meg. Az optimista magyar (tegyük hozzá: cseh, lengyel) várakozások mögött nemcsak a történelem kegyelmi állapotának eufóriáját, az új politikai elitek naivitását és politikai tapasztalatlanságát kell feltételeznünk, hanem az ellenmondásos jelzéseket, a nyugati bizonytalankodást és a bővítéssel kapcsolatos érdekellentéteket is. E sorok írója maga is számos tanácskozáson, megbeszélésen és tárgyaláson vett részt, amelyeken nagyon határozott biztatást és megerősítést kapott lankadó optimizmusa. Vajon tudatos megtévesztésről volt szó, netalán felelőtlen áltatásról? Korántsem. Egyszerűen arról, hogy még nem volt kész az Unió jövőjének forgatókönyve, és a szerzőtársak szerteágazó nézeteket vallottak ,s képviseltek a tárgyalásokon. Az események azonban más irányt vettek, mint amire mi a kedvező terveinket alapoztuk. Erőd a láthatáron Néhai miniszterelnökünk, Antall József gyakran szóvá tette partnereinek, hogy a Nyugat nem volt felkészülve a nagy keleti fordulatra, nem volt előre kidolgozott terve és koncepciója arra vonatkozóan, hogy a rab népek majd levetik igájukat és önfeledten csatlakozni akarnak. Ez a felvetés érzékeny ponton érintette a nyugati politikusokat, mondhatnánk, hogy a szabad világ retorikájának morális Achilles-sarkát vette célba. Pedig az ő helyzetük sokban hasonlít ahhoz a képzeletbeli lelkészhez, aki egész életében az Utolsó ítéletről prédikál, de ha egyszer megjelennének az Apokalipszis lovasai, aligha lenne felkészültebb a várható eseményekre, mint bármelyik — akár ateista — embertársa. Az az igazság, hogy a kelet-európai fejlemények nemcsak a politikusokat lepték meg alaposan, hanem lesújtó véleményt mondtak az erre a világra szakosodott tudományról, a szovjetológiáról illetve a kremlinológiáról is. Amerikában és Nyugat- Európában sok ezer tudományos kutató foglalkozott nagy anyagi ráfordítással, kiváló feltételek között a szovjet világ rejtélyeinek megfejtésével és várható jövőjének előrejelzésével. Mégis a döntő pillanatban kevésbé látták előre a fejleményeket, mint az érintett országok polgárainak többsége és sokan közülük a fordulat bekövetkezte után sem akarták elhinni, hogy több éves kutatásuk és erőfeszítéseik tárgya ilyen rútul cserben hagyja őket. Ezért ne csodáljuk, hogy a Közösség tagállamai valamennyi tervüket Európa tartós megosztottságára alapozták. Éppen eme bizonyosság ösztönözte a Közösséget arra, hogy az együttműködést kiterjessze a nem gazdasági területekre, és létrehozza azt a föderális Európát, amely minden tekintetben versenyképes a világ valamennyi gazdasági nagyhatalmával és integrációjával, valamint rossz idő esetén megbízható védelmet nyújt a keleti tömb oszcilláló, de azért folyamatos kihívásával és fenyegetésével szemben. 1995. tavasz 5
