Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Szent-Iványi István: Magyarország és az európai csatlakozás
Szent-Ivtínyi István ez egyértelműen annak a következménye volt, amit a nyugati győztesek szemérmesen, némi cinizmussal fűszerezve úgy fogalmaztak meg a potsdami konferenciát követően, hogy ezek az országok a Hold túlsó oldalára kerültek. Mivel ez a kényelmetlen csillagászati elhelyezkedés eredetileg is nélkülözte az érintett országok beleegyezését, aligha csodálható, hogy a szabadulás első reális esélye valósággal magnetikus hatást gyakorolt rájuk. A fejlett Európához csatlakozás vágya elemi erővel söpört végig a kontinens keleti felén, olyan országokat is magával ragadva, amelyek eddigi történelmük során soha nem részesülhettek abban az áldásban, amit a fejlett Európához tartozás jelent. De az ő törekvésük sem tekinthető abszurdnak, hiszen az Unió jelenlegi tagállamai közül jó néhány a történelmi perifériáról került egy csapásra a centrumba, méghozzá jórészt éppen a csatlakozás révén (ez elsősorban igaz Görögországra és Portugáliára). Egyébként is de Gaulle elnök szerint Európa az Atlanti óceántól az Uraiig terjed, márpedig ezek az országok mind ezen határok között lelhetők fel. Remény a láthatáron A politikai intézményrendszer átalakítása a térség legfejlettebb országaiban, és ezek közül is legfőképpen Magyarországon, viharos gyorsasággal zajlott le. 1990 végére előállt az a meglepő helyzet, hogy a Római Szerződésben megállapított felvételi feltételeket Magyarország (és még más országok is) hamarosan teljesítik: a többpártrendszer és a szabad versenyen alapuló piacgazdaság működni kezdett. Formai értelemben Magyarország már 1990—91 fordulóján közelített az akkor elvárt csatlakozásérettség állapotához: a szabadon választott országgyűlésnek felelős demokratikus kormánya volt, demokratikusan választott valódi önkormányzatokkal rendelkezett, létrejöttek a piacgazdaság alapintézményei és kezdett kialakulni a jog uralma, amelynek megvalósulásán a független bíróságok őrködtek. Ezekről az eredményekről a nyugati politikusok mindig nagyon elismerően szóltak, s csak bizalmas beszélgetéseken tárták fel, hogy az új országok csatlakozása sokféle nem várt akadályba ütközhet és a tételesen soha meg nem fogalmazott követelmények messze túllépnek a Római Szerződés engedékeny feltételein. Sokféle bátorítást és bíztatást kapott Magyarország és a magyar politikai elit ebben az időszakban, és ezek táplálták az általános, de különösen az akkori kormányzó pártokra jellemző optimizmust a belépés korai időpontját illetően. Az 1990-es választási kampányban, de még utána is valóságos számháború folyt a csatlakozás valószínű dátumáról, s aki 1995-ös vagy még későbbi dátumot említett, azt ellenfelei gyorsan elmarasztalták a morbus hungaricus, a destruktív pesszimizmus veszélyes mételyében. A magyar miniszterelnök 1990 őszén egyenesen úgy vélekedett, hogy a magyar csatlakozás akár Ausztriát is megelőzheti, mert a semlegesség nehezen leküzdhető akadályt jelent szom4 Külpolitika
