Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nahóczky Judit: Federigo Argentieri (szerk.): Post communismo terra incognita
nyék menetét. A cseh és szlovák államiság fejlődésének áttekintése után visszatérve a jelenbe, óva inti a szlovákokat, hogy az elavult és túlhaladott nacionalizmus uralkodjon el rajtuk és elkövessék ugyanazokat a hibákat, mint a csehek és általában Kelet-Közép-Európa kis népei az önálló állami és nemzeti identitás elérése után. A következő fejezet Walesa Lengyelországát elemzi, az elnökválasztási kampánytól a politikai fordulatig. A szerző megítélése szerint az elnökké választott Walesa az új politikai rendszer kulcstényezőjévé vált, aki még a rendszer struktúrájának kialakulását is befolyásolta. A demokratikus átalakulás Lengyelországban a társadalom bevonása nélkül, „felülről" ment végbe, ami azzal járt, hogy a tömegek érdektelenné váltak a politika iránt, amit a változások utáni első években a választásokon való alacsony részvételi arány fejezett ki. A szerző szerint a társadalomnak a politikától való eltávolodása nem az új rendszer visszautasítása, hanem olyan érdekcsoportoknak a hiánya, amelyek egyértelműen támogatják a változást, amely a reformelit irányításával, felülről ment végbe, egyidejűleg vezetve be a demokráciát és a piac- gazdaságot. A kötet gondozója, Federigo Argcntieri, Magyarország kiváló szakértője írt az Antall-kor- mány időszakáról. A három év mérlegét megvonva a külpolitika pozitív, a belpolitika azonban vegyes képet mutat. A múlttal való szembenézés taglalásakor a szerző ír a kárpótlási törvény körüli bonyodalmakról, az átvilágítási törvény parlamenti elfogadásáról és Horthy Miklós kenderesi újratemetéséről. Külön fejezetet szentel a médiaháborúnak és a Csurka-ta- nulmánynak, melynek hosszú távú nemzetközi hatását talán még nem is érezzük. Az 1994-es választások után igazolódni látszik a szerző utolsó mondata: e szerint bárki lesz is Magyarország kormányfője, aktívan kell koncentrálnia a gazdasági és belpolitikai problémákra, melyeket az előző kormány feláldozott annak a prioritásnak az oltárán, hogy az országot az európai nemzetek közösségébe újraintegrálja. A regionális együttműködés témáját Gian Angelo Pozzi dolgozta fel, igen színvonalasan. A szerző szerint sajnálatos, hogy a többoldalú és határmenti együttműködés sem volt képes betölteni azt a szerepet, hogy a különböző nemzeti identitások felfedezéséből és a rendszerváltások eltérő megközelítéséből adódó feszültségeket levezesse és megakadályozza Kelet-Közép- Európában a megosztottságot, valamint a konfrontálódás kialakulását. Ebben a helyzetben kell értékelnünk az Alpok-Adria munkaközösség természetes folytatásaként 1989-ben létrejött Quadrangolarét, a ma Közép-európai Kezdeményezés néven működő fórumot. A kelet- közép-európai együttműködésben fordulat következett be a Szovjetunió felbomlásával és a jugoszláv háború kirobbanásával. Az európai vérkeringésbe való újrabekapcsolódást Csehszlovákiának, Lengyelországnak és Magyarországnak az Európai Közösséggel kötött társulási egyezménye jelezte 1991-ben. Az egész kelet-közép-európai térség egyetlen közös nevezője tehát a hit a jövő Európájában, amely egyszer talán az Atlanti-óceántól egészen az líráiig terjed és amely demokratikus, szabad, stabil és fejlett államok közössége lesz. A könyv 7. fejezete a Szovjetunió felbomlása után létrejött államok közül emeli ki a legfontosabbakat, az Európához közelebb esőket. A leírásokban megtalálhatjuk a legfrissebb adatokat is az egyes köztársaságokról. A korrekt gazdasági és politikai helyzetjellemzés kiterjed Ukrajnára, Belaruszra, Litvániára, Lettországra és Észtországra. Adrinno Guerra, aki a hetvenes és nyolcvanas években a római Gramsci Intézet igazgatója volt és behatóan foglalkozott az akkori szocialista országokkal, Oroszország külpolitikájáról 134 Külpolitika
