Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nahóczky Judit: Federigo Argentieri (szerk.): Post communismo terra incognita
Könyvekről Post communismo terra incognita. (Posztkommunizmus — ismeretlen táj) Beszámoló Közép- és Kelet-Európáról Szerkesztette: Federigo Argentieri. Edizioni Associate, Ed. Internazionale s.r.l. Roma, 1994. 383. old. A könyv tizenegy, többségében olasz szerző munkája. Az 1994 végén megjelent kötet szándéka szerint az olasz közönség számára készült, és összefoglalót kíván nyújtani az 1989-es keleteurópai változások óta eltelt időszakról. A bevezető tanulmányt Schöpflin György írta, aki a kelet-európai demokráciák eredetét vázolja fel. Az európai hagyományokból, a múltból kiindulva vizsgálja az ellenzék örökségét s megállapítja, hogy a kelet- és közép-európai demokratikus rend néhány struktúrája kompromisszumok alapján és ad hoc döntések alapján született, csak később szilárdult meg és kristályosodott ki. Arista M. Cirtautas A nacionalizmus és a demokráciák neofitái című tanulmány bevezető részében Louis Hartzot idézi, aki szerint a nacionalizmus nem érv, hanem emóció, a modern idők legerősebb társadalmi emóciója. A tanulmány bevezető részében általában a nacionalizmus és liberalizmus eredetével foglalkozik, példákkal illusztrálva a történelmi visszatekintést. A két háború közötti Kelet-Európa jellemzése után fordul a jelen felé. A jövőt tekintve két szcenáriót tud elképzelni Kelet-Európábán: 1. folytatódhat a nacionalista-posztkommunista szövetségek hibridjének elterjedése más posztkommunista országokban is; 2. hosszú politikai és intézményi patthelyzet alakulhat ki azokban az országokban, ahol a liberális csoportok elég erősek ahhoz, hogy járható politikai alternatívát jelentsenek, de túl gyengék ahhoz, hogy a politikai hatalomhoz szükséges monopóliumot megszerezzék. Ez utóbbi vonatkozik elsősorban Magyarországra, Lengyelországra és a Cseh Köztársaságra. A két bevezető tanulmány után a kötet szerzői sorra veszik a kelet-közép-európai országokat: Csehországot és Szlovákiát, Lengyelországot, Magyarországot és a szovjet utódállamokat. A könyv nem tér ki a volt NDK, Románia és Bulgária elemzésére. A 1989-es csehszlovák események jellemzésekor a szerző, Francesco Leoncini eltér az azóta állandó jelzővé vált „bársonyos forradalom" megnevezéstől, túlságosan „puhának" tartja a szót, amely nem fejezi ki a valóságos politikai stratégiát, a hatalom bekerítésének politikáját, a hatalomtól való megfosztás folyamatát. Ugyanakkor nem frontális összecsapásról van szó, mint a Téli Palota vagy a Moncada laktanya elleni csoportos támadás esetében. Ezért a „félbehagyott, hiányos forradalom" elnevezést használja, amely sokkal inkább kifejezi az esemé1995. tavasz 133
