Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
Kovács László eddig távolt tartott EBESZ égisze alatt, Budapesten kerülne megrendezésre, az első szakaszban külügyminiszteri, majd államfői-kormányfői szinten. A kezdeményezés diplomáciai ütőn történő ismertetésével egyidejűleg jeleztük, hogy bármely részletről készek vagyunk konzultációkat folytatni, az észrevételeket figyelembevenni. A kedvező fogadtatás, a kezdeményezés jogosságát, időszerűségét, építő, előremutató jellegét méltató első válaszok dacára természetesen számolunk azzal is, hogy a válság kezelésével eddig foglalkozó szervezetek a konferencia létrejöttét esetleg saját tevékenységük bírálatának fogják tekinteni és ezért azt végülis nem fogják támogatni. Abban azonban bízunk, hogy a kezdeményezés valamilyen módon, talán más, űjabb kezdeményezésekkel összekapcsolódva hozzájárul az évek óta tartó holtpontról történő elmozduláshoz, a válság megoldásához. A feladatok Országunk adottságai és érdekei, a nemzetközi feltételrendszer valamint az elmúlt egy esztendő külpolitikai tevékenységével kapcsolatos tapasztalatok egyaránt a kormányprogramban meghatározott prioritások, cselekvési fő irányok megőrzését indokolják. Igazolódott ezek szoros összefüggése, kölcsönhatása is. A gyakorlatban ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy ezt az összhangot nem statikusan, hanem dinamikusan, folyamatában kell biztosítani, a pillanatnyi hangsúlyok a nemzetközi helyzet, a feltételrendszer szüntelen mozgását követve módosulhatnak. Az elmúlt egy év bebizonyította azt is, hogy összességében érdemes megőrizni a kialakított külpolitikai gondolkodást, az alkalmazott módszereket, eszközrendszert és stílust, mert ezek tekintélyt szereztek a magyar külpolitikának és az országnak. Egy- egy döntésnél, egy-egy lépés meghatározásánál országunk tényleges érdekeiből kell kiindulni és a partnerországok érdekeit, a nemzetközi mozgásteret kell figyelembe venni. Semmilyen más megfontolásnak, történelmi nosztalgiának, irracionális eszméknek, vágyaknak és illúzióknak nincs helyük a külpolitikai gondolkodásban. Elengedhetetlen viszont az alternatívákban gondolkodás, a nemzetközi feltételrendszer különböző lehetséges fejlődési irányaira alkalmazható „forgatókönyvek" kimunkálása. Az előttünk álló időszakban még jobban kell figyelnünk arra, hogy a külpolitika jobban igazodjon az ország belső igényeihez, mindenekelőtt a gazdasági stabilizációt, a gazdaság modernizálását kell szolgálnia. Időnként fel-feléled a parlamenti pártok között a vita a külpolitikai konszenzusról. Azt senki sem tagadja, hogy előnyös, ha egy ország parlamenti erői — kormány és ellenzék — egyetértenek a külpolitika fő kérdéseiben. A vita arról folyik, hogy ez fennáll-e, és amennyiben nem, azért ki a felelős. A külpolitika fő cselekvési irányait tekintve mind az előző parlamenti ciklus négy éve alatt, mind az elmúlt egy év során lényegében megvolt az egyetértés a kormány és 12 Külpolitika
