Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
A magyar—szlovák alapszerződés parlamenti vitája A Magyar Polgári Párt képviselői a külügyi bizottság ülésén is azt mondták, hogy a szöveggel egyetértenek, és kifejtették aggályukat a végrehajtás sikerét illetően... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)— — egyetlen mondat, elnök úr! —, amivel szintén mindannyian egyetértünk. Voltak olyan szervezetek, amelyek ezzel nem értettek egyet, nyilvánvalóan nem lehet minden szlovákiai magyar egyetértését külön-külön beszerezni. Úgy ítélem meg, hogy e tekintetben a kormány eljárását nem érheti kifogás. Lejárt az időm, elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy kifejezzem afeletti örömömet, hogy ez a vita ma sokkal jobb hangulatban, tárgyszerűbben folyik, és úgy hiszem... (Zaj, közbeszólások a jobb oldalon.)..., ez mindnyájunk számára és az egész alapszerződés ügye szempontjából fontos jelenség. Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt részéről Torgyán József frakcióvezető úr mondja el a véleményét. Megadom a szót. (Zaj. — Szili Sándor: Mindjárt megváltozik az elnök úr véleménye! — Derültség.) DR. TORGYÁN 1ÓZSEF ÍFKGP1: Elnök Úr! Ieen tisztelt Képviselőtársaim1 Tisztelt Minis7- terelnök Úr! Először is hadd fejezzem ki a Független Kisgazdapárt megdöbbenését amiatt, hogy a miniszterelnök úr e rendkívül fontos tájékoztatására a kormányzópártok először csak kétperces reagálást akartak engedélyezni, és a végén nagy kegyesen járultak hozzá az öt perchez. Úgy gondolom, a magyarság sorsfordulójának öt percre való beszűkítése jelzi azt, hogy ez a kormány milyen súlyt tulajdonít a hazánk határain kívül élő magyarságnak. (Zaj, felzúdulás a bal oldalon.) Legyen szabad a következő felvetést azzal kezdenem, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök úr felszólalásából még mindig nem tudjuk, hogy miért kellett ilyen kapkodva, értelmetlenül, ilyen gyorsan, határidőt kitűzve megkötni ezt az ezer éves jogainkat feladó szerződést. Mert lehet, hogy miniszterelnök úrnak nem ez a véleménye, de hadd utaljak arra, hogy volt ennek a hazának egy Deák Ference, akit úgy neveztek, hogy a haza bölcse. Ő arra tanított minket: amit hatalom vont meg, az ismét föléledhet, de amit a nemzet könnyelműsége önként odavet vagy gyávasága elhanyagol, azt visszaszerezni ritkán lehet. (Gellert Kis Gábor: Mire vonatkoztatva mondta ezt?) Én úgy gondolom, az a szerződés, ahol egyértelmű, hogy ez a jogfeladás megtörtént, olyan jogot adott fel, miniszterelnök úr, amelyet nem a miniszterelnök úr szerzett, a másik oldalon pedig nem tud kimutatni semmi ellentételezést. Hadd legyen szabad arra utalnom: miféle jogokat szerzett ön a szlovákiai magyarságnak, ha Meciar, akivel szerződött, azt mondja, hogy nem jár a magyarságnak semmiféle kollektív jog. Ön pedig azt mondja, hogy ön a kollektív jogokat kiharcolta. Hogy fogja ön érvényesíteni a kollektív jogokat, ha Meciar, az önnel szerződő szlovák vezető azt mondja, hogy ilyen jog kiharcolása nem történt? Sokkal nagyobb baj, hogy az egész egyezményt tető alá hozó Balladur miniszterelnök úr pedig ugyanúgy nyilatkozott, mint Meciar elnök úr. Ő maga is azt mondta, hogy szó sincs itt semmiféle kollektív jogról. Elhangzott, hogy önök tulajdonképpen a lehető legjobb szerződést harcolták ki. Ez egyszerűen nem igaz! Hadd hivatkozzam tényekre: mindenki emlékszik rá, hogy 1990. április 9-én 1995. tavasz 119
