Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
A magyar külpolitika eredményeiről és törekvéseiről dollár fölött van a magyar—román kereskedelmi forgalom. Jó az együttműködés a két hadsereg között, rövidesen közös hadgyakorlatot fognak tartani. A két honvédelmi miniszter közösen fordult az Egyesült Államokhoz, hogy nyújtson technikai segítséget egy „forródrót" létrehozásához. Megnyitottunk, illetve korszerűsítettünk több határátkelőhelyet. A bukaresti külügyminiszteri tárgyalásokon javaslatokat tettünk a továbblépésre: a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások meggyorsítására, környezetvédelmi megállapodásra, az egyetemi és főiskolai diplomák kölcsönös elismeréséről szóló egyezményre, a romániai magyar konzuli hálózat bővítésére. Az elmúlt esztendő külpolitikai eredményeit összegezve érdemes arról is szólni, hogy 1995-ben Magyarország, személy szerint a külügyminiszter tölti be az 1994 decemberében Budapesten, a Helsinki folyamat, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet intézményesítésével létrehozott Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet soros elnöki tisztét. Ennek köszönhetően az elmúlt hónapokban a magyar külpolitika bővebb mozgásteret és nagyobb nemzetközi figyelmet kapott, amit igyekszünk az ország javára hasznosítani. Az EBESZ válságmegelőző és válságkezelő tevékenységének jóllehet szerény, de mégiscsak érzékelhető eredményei — mindenekelőtt a csecsen válság tárgyalásos rendezéséhez történt hozzájárulása — ily módon erősítette Magyarország, a magyar külpolitika nemzetközi tekintélyét is. A szomszédságból adódó veszélyeztetettség és az EBESZ soros elnöki tisztségből következő lehetőség vezette Horn Gyula miniszterelnököt, amikor 1995. augusztus 1- én, a finn fővárosban, a Helsinki Záróokmány aláírásának 20. évfordulója alkalmából tartott konferencián egy új délszláv konferencia összehívására tett javaslatot. A kezdeményezés célja: áttörést elérni az évek óta eredménytelen rendezési kísérletek sorozatában. Az átfogó, politikai rendezés irányába kíván előrelépni, ugyanakkor szándékosan szűkre szabva, a legfontosabbakra korlátozva a megvitatásra szánt kérdések körét. Ezek: megállapodás a fegyvemyugvásról az egész térségben, az egykori Jugoszlávia utódállamai egymás általi kölcsönös elismerése, mégpedig a nemzetközileg elfogadott határok között, a határok kritikus szakaszainak nemzetközi ellenőrzése, az embargó feloldása — kivéve a fegyver- és hadianyagszállítás tilalmát —, végül pedig kötelezettségvállalás egy balkáni haderő- és fegyverzetcsökkentési megállapodásra irányuló tárgyalássorozat megkezdésére. A magyar kezdeményezés szerint a konferenciára meghívást kapnának a válságban közvetlenül, vagy közvetve érintett, a válság rendezésében érdekelt országok és nemzetközi szervezetek, struktúrák, függetlenül attól, hogy az eddigi rendezési kísérletekben részt vállaltak-e. így jelen lehetnének az egykori Jugoszlávia összes utódállamai, a délszláv-térséggel szomszédos valamennyi ország, az ENSZ, a NATO, az Európai Unió, a Nyugat-Európai Unió, az Európa Tanács, a Nemzetközi Összekötő Csoport és a Nemzetközi Jugoszlávia Konferencia képviselői. A konferencia a rendezéstől 1995. tavasz 11
