Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
Dokumentum alapuló jószomszédi kapcsolat alakuljon ki, amelynek keretén belül mindkét ország a saját területén élő kisebbségek érdekeit a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi. Kétségtelen, hogy amikor ellenzéki képviselőtársaim bírálják az alapszerződést, felvetnek olyan körülményeket, amelyek számunkra is aggodalomra adnak okot. Az a körülmény, hogy az egyik aláíró fél az aláírást tíz perccel megelőzően értelmezi — nyilván számára kedvező módon — az alapszerződést, ez valóban nem egy kedvező jel. Tehát joggal vetik fel képviselő- társaim: ha a szlovák kormány azt mondja, hogy az ő értelmezése szerint nincsen autonómia az alapszerződésben, akkor nyilván joggal aggódunk. Ugyanakkor azt a kérdést kell feltennem ellenzéki képviselőtársaimnak: vajon ha a magyar kormány nem írja alá az alapszerződést, akkor közelebb lennénk-e ahhoz, hogy azt mondhassuk, a szlovákiai magyarságnak autonómiára van jogosultsága? Úgy érzem, a válasz egyértelmű: azáltal, hogy az alapszerződés létrejött, azáltal, hogy az alapszerződés magában foglalja a 1201-es Európa Tanács-i ajánlást, amely valódi kollektív kisebbségi jogot és részleges autonómiát tartalmaz, a szlovákiai magyarság jóval közelebb került a kollektív kisebbségi jogokhoz és az autonómiához, mint korábban, amikor semmifajta ilyen rendelkezés nem volt a két ország között. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a magyar—szlovák alapszerződést nyilvánvalóan nem a szlovák kormánv fogja értelmezni — meglehetősen visszás dolog lenne, ha a felek értelmeznék az alapszerződéseket. Nyilvánvaló, hogy adott esetben — vita felmerülése esetén — a megfelelő jogi fórumok fogják ezeket a vitás kérdéseket eldönteni. Ügy ítélem meg azonban: az, hogy ez az alapszerződés létrejött, az, hogy Magyarország lemondott a területi követelésekről, a szélsőséges politikusok alól Szlovákiában is kihúzhatja a talajt, és ez hosszabb távra lehetővé teszi, hogy a mérsékelt politikusok Szlovákiában is el tudjanak mozdulni abba az irányba, amelyet mindannyian kívánatosnak tartunk. Szeretnék utalni Csóti Györgynek arra a kijelentésére, amit itt pár perccel korábban tett. Úgy fogalmazott: lehet, hogy tegnap jó volt Párizsban magyarnak lenni, holnaptól azonban Szlovákiában rossz lesz magyarnak lenni. Azt a kérdést kell fel tennem Csóti György képviselőtársamnak és minden képviselőtársamnak, aki ebben a gondolatkörben fogalmaz: mindez azt jelenti-e, hogy holnaptól jó Romániában magyarnak lenni, hiszen Romániával nem kötöttünk alapszerződést? Ezek a problémák, amelyeket képviselőtársaim említenek, román viszonylatban fel sem merülhetnek, következésképpen a magyar kormány ártott a szlovákiai magyarságnak és használt a romániai magyarságnak. Ha ez képviselőtársam konklúziója, akkor kérem, ossza meg ezt velünk, és akkor ennek a fényében esetleg átértékeljük azt, amit eddig léptünk az alapszerződések vonatkozásában. (Taps a bal oldalon.) Szeretném az Országgyűlés figyelmét felhívni arra, amit minden európai politikus — és szeretném hozzátenni, hogy számos mérsékelt ellenzéki politikus is — hangsúlyoz, ez pedig az, hogy a magyar kormány a szlovák alapszerződésben a ma elérhető legjobb alapszerződést tudta megkötni. Alig hiszem, hogy van Magyarországon, akár önök között olyan politikus, aki ezt kétségbe vonja, aki azt állítja, hogy ma olyan alapszerződést lehetne kötni, amely területi autonómiát tartalmaz. Ezzel az alapszerződéssel — amely, még egyszer mondom, a ma elérhető legjobb alapszerződés — a határokon túli magyar szervezetek részben egyetértenek, részben pedig nem értenek egyet. 118 Külpolitika
