Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
Kovács László amikor ezeket a jelenségeket, törekvéseket a szlovák vezetésnek szóvá tettük. Nem tartjuk viszont helyesnek az olyan megközelítést, amely az ilyen fejleményeket az alapszerződés értelmének megkérdőjelezésére használja fel. Hiszen éppen az az alapszerződés értelme, célja, hogy az ilyen törekvések elé nemzetközi jogi korlátot állítson. Az alapszerződés aláírásán kívül is történt előrelépés a magyar—szlovák viszonyban egy sor konkrét területen. A gazdasági-kereskedelmi, kulturális és, környezetvédelmi együttműködés bővítését szolgáló megállapodások, szerződések születtek, új határátkelőhelyek nyíltak. Megállapodtunk az esztergomi Duna-híd újjáépítéséről, és a bős-nagymarosi kérdéskör részeként az ideiglenes vízmegosztásról, melynek eredményeként elhárult a Szigetköz élővilágát fenyegető közvetlen veszély. A magyar—szlovák alapszerződés ügye is bizonyítja a magyar külpolitika három prioritásának szoros kölcsönhatását. A szerződés megteremtette a feltételeket a szlovákiai magyarság jogainak érvényesítéséhez, hozzájárult a magyar—szlovák kétoldalú kapcsolatok bővítéséhez, a viszony javításához. Nagyon kedvező fogadtatásra talált az Európai Unióban és a NATO-ban, javította Magyarország nemzetközi megítélését és bizonyította az integrációra való alkalmasságát. Erőfeszítéseink dacára sem sikerült viszont megállapodni az alapszerződésről Romániával. A jelek szerint a román kormány az adott belpolitikai erőviszonyok között nincs abban a helyzetben, hogy Szlovákiához hasonlóan a szerződésben kötelező érvényű normaként fogadja el a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó legfontosabb nemzetközi dokumentumokat, köztük az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201 számú ajánlását. A román külügyminiszter valószínűleg elment saját lehetőségei határáig, amikor a júliusi bukaresti magyar—román külügyminiszteri találkozó előtt olyan javaslatot tett, hogy az alapszerződés mellékletében szerepeltessük a három nemzetközi dokumentumot, de nem kötelező jogi normaként, hanem csupán olyan utalással, hogy azokat a felek figyelembe veszik kisebbségi politikájuk alakításában. Román részről ezen kívül arra sincs készség, hogy a magyar—szlovák alapszerződésben szereplőhöz hasonló megfogalmazásokat fogadjanak el a kisebbségek nyelvhasználata, politikai párt alapításához való joga, valamint a szerződés végrehajtásának ellenőrzése, ezt szolgáló kétoldalú vegyesbizottság létrehozása kérdésében. Figyelembe véve, hogy a román külpolitika az alapszerződés ügyében valószínűleg elérte jelenlegi mozgásterének a végső határát, arra törekszünk, hogy a kétoldalú kapcsolatokat kiszabadítsuk az alapszerződés sajátos fogságából. Egyrészt azt igyekszünk elérni, hogy a román fél a kétoldalú kapcsolatok egyes területén történő előrelépést ne tegye függővé — a korábbi évekhez hasonlóan — az alapszerződés aláírásától. Másrészt arra törekszünk, hogy az Európai Unióval és a NATO-val, tagállamaikkal megértessük: a magyar—román viszony minőségének nem az alapszerződés megléte vagy hiánya az egyetlen jellemzője. A magyar—román kapcsolatok egyes területein valóban komoly fejlődés bontakozott ki. Az elmúlt egy évben rendszeressé vált a politikai érintkezés, évi 300 millió 10 Külpolitika
