Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
A magyar külpolitika eredményeiről és törekvéseiről Magyarország az elmúlt egy esztendő alatt szorosra fűzte kapcsolatait mindkét szervezettel. Bekapcsolódott az Európai Unió keretei között folyó biztonságpolitikai, belügyi és igazságügyi együttműködésbe. Minden fórumot és találkozót kihasználtunk arra, hogy tájékoztatást adjunk a magyar felkészülés menetéről. Az 1994 decemberi esseni csúcsértekezleten átadott memorandumban összefoglaltuk csatlakozási stratégiánkat, a Társulási Tanács 1995. júniusi brüsszeli ülésén pedig írásban is összegeztük, hogy az elmúlt félévben mit tettünk idehaza a csatlakozás érdekében. A felkészülésről történő folyamatos tájékoztatás azért is fontos, mert a felvételi döntés folyamatosan érlelődik és alakul ki. A tárgyalások megkezdésének időpontja is függ attól, hogy mennyire ítélik integrációra érettnek a csatlakozni kívánó országokat. Aktívan vettünk részt az Észak-atlanti Együttműködési Tanács munkájában és a Partnerség a Békéért programban. Hét szomszédunk közül néggyel rendezett a viszony, de kapcsolatainkban felmerülnek új körülmények, amelyekre a külpolitikának reagálnia kell. így például Ausztria csatlakozása a schengeni megállapodáshoz komoly nehézségeket okozott a határforgalomban, amelyek kiküszöböléséről végülis sikerült megállapodnunk. Ukrajnával tárgyalásokat folytattunk és folytatunk az utasforgalom növekedésével sajnos együttjáró negatív jelenségek visszaszorítása érdekében. Horvátországgal megkötöttük a kisebbségvédelmi megállapodást. Érdemes kiemelni a magyar—szlovén kapcsolatok példamutató fejlődését. Ausztria mellett most már Szlovéniával is elértük a minden tekintetben példaértékű együttműködést, amely a nemzetközi szervezetekben és fórumokon is érvényesül. Jugoszláviával az adott körülmények között nem törekedhettünk többre, mint, hogy megőrizzük a politikai kontaktusokat. Fontos fejlemény ugyanakkor, hogy az egykori Jugoszlávia utódállamaival összességében kiegyensúlyozottabbá vált a viszonyunk. Magyarországot immár nem érheti és nem is éri az a vád, hogy egyoldalú orientációt folytat a délszláv térségben. Az elmúlt egy év során a magyar külpolitika számára a legnagyobb kihívást a magyar—szlovák, illetve a magyar—román viszony rendezése jelentette. Szlovákiával megkötöttük az alapszerződést, ami természetesen nem több, mint egy jogi és politikai eszközrendszer a kapcsolatok bővítéséhez és az ott élő magyarság helyzetének javításához. Az alapszerződés kedvező hatása csak hosszabb távon érvényesül, nem teremt gyökeresen új viszonyokat már az aláírás pillanatában. A magyar országgyűlés az alapszerződést ratifikálta, a szlovák parlament ezt még nem tette meg, így a dokumentum egyenlőre nem lépett hatályba. Aggodalomra ad okot ugyanakkor, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban Szlovákiában a magyar kisebbség jogait korlátozó lépésekre került sor, illetve ilyenek előkészítése folyik. Ez a magatartás ellentétes a nemzetközi szerződésekről szóló bécsi konvencióban foglaltakkal, amely szerint a már aláírt, de a törvényhozás által még jóvá nem hagyott szerződés szellemével, szövegével ellentétes lépéseket egyik szerződő fél sem tehet. Erre is hivatkoztunk, 1995. tavasz 9
