Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat

kapcsolatos foglalkoztatási feszültségeket, sőt bizonyos karrier-lehetőségeket is kínál. Létszámát 1987-ben 1 millió 850 ezer főre becsülték.14

További intézményi változást jelentett, hogy a félkatonai vasúti műszaki hadtestet polgári minisztériumnak rendelték alá és ezzel már 1985-ig mintegy 170 ezer műszaki katonát adtak át polgári státuszba.15

Az NFH szerepét is érinti a népi milícia problémája. A népi milícia megszervezésének és életben tartásának ideológiai alapját részben a „népi háború” koncepcióban, részben a marxista klasszikusok azon tételeiben jelölhetjük meg, amelyek a nép felfegyverzésére vonatkoznak egy elkülönült, hivatásos hadsereggel szemben. A népi milíciát tekintve a Kínai Népköztársaság létének egész ideje alatt lényegében három fő kérdés körül csoportosultak az ellentétek: 1) a parancsnokiás és az ellenőrzés, 2) a polgári és a katonai funkciók keveredése; 3) a milícia optimális nagysága.16

1) A népi milícia tevékenységének alapvető irányait vitathatatlanul a párt határozza meg, ugyanakkor kiképzése, a felszerelés ellenőrzése az NFH feladata. A kétféle ellenőrzés természetesen nem határolható el élesen, így lényegében dualista rendszer létezik, amelyen belül különböző eltolódások fordultak elő az elmúlt évtizedekben. Például a „nagy ugrás” idején annak részeként is, hogy igyekeztek a hivatásos hadsereg-felfogást aláásni, a népi milícia feletti ellenőrzés is átkerült a párt kezébe. (Az más kérdés, hogy egy magas színvonalú, hivatásos hadsereg koncepcióját valló tisztek ezt szívesen látták, mert a milíciamunkát terhesnek és időpazarlásnak tartották). 1978-ban országos milícia-konferenciát hívtak össze, és a kidolgozott szabályozások újra létrehozták a párt-hadsereg kettős ellenőrzésének a rendszerét. A katonai körzetek parancsnokai irányítják a milícia tevékenységét, míg a tartományi és helyi pártbizottságok titkárai politikai komiszárként segítik a milícia munkáját.

2) A milícia tagjai elméletileg civilek is, meg katonák is, vagyis békeidőben elvárják tőlük, hogy kiemelkedjenek a termelőmunkában, nyújtsanak segítséget a bajban, bizonyos közbiztonsági feladatokat lássanak el (őrfeladatok, gyanús személyek jelentése, lázadások elnyomása stb.), vegyenek részt a kiképzésben, politikai ideológiai téren segítsék a mindenkori pártirányvonal érvényesülését. Háborús időkben segíteniük kell a hadsereget, gerillatevékenységet kell folytatniok, tartalékul kell szolgálniok a reguláris hadseregnek, különféle kisegítő feladatokat kell ellátniok (szállítás, sebesültek ellátása, foglyok őrzése stb.) Az elmúlt évtizedekben állandó viták tárgya volt, hogy a kiképzésre fordított idő, amely kiesést jelent a termelőmunkából, miként kompenzálható, illetve milyen mértékben növeli az állam biztonságát?

76