Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
3) A nagyságát illetően, a funkcióiról alkotott véleményektől függően, különböző álláspontok voltak. Egy 1950-ben bejelentett terv a létszámát 1953-ra több mint 23 millió főre akarta növelni (az akkori népesség kb. 4 százaléka), míg a „nagy ugrás” idején a „mindenki katona” mozgalom jegyében egy elképesztő 220 milliós tagságról beszéltek (a népesség mintegy 1/3-a). Az 1961-es szabályozások kötelezővé tették a részvételt minden 16 és 45 év közötti férfinak és 16 és 35 év közötti nőnek, ugyanakkor különbséget tettek a közönséges és az alap (fegyveres) milícia között. Az 1980-as évek elején is ezek a rendelkezések voltak érvényben. 1987-ben a milícia létszámát több mint 10 millióra becsülték, amelyből a fegyveres milícia mintegy 4,3 millió fő volt.17 A katonai jellegű költségvetési kiadások csökkentése A honvédelemnek a negyedik helyre sorolása a négy modernizálás prioritási sorrendjében tükröződik az anyagi eszközök mennyiségében is, amelyet az ország a fegyveres erőkre fordít. A kínai sajtó és propaganda szívesen operál azokkal az adatokkal, amelyek a világban folyó fegyverkezési versenyhez, illetve a két szuperhatalomhoz képest Kína katonai költségvetése alacsony szintjét mutatják. Kiemelték például, hogy 1987- ben a világon a katonai kiadások 900 milliárd dollárt tettek ki, ugyanakkor Kína a világ népességének 1/5-vel rendelkezve ennek az összegnek csak 1/250-ed részét költötte.18 Az állami költségvetésen belül az utóbbi évtizedben a katonai kiadások részesedése relatíve jelentősen csökkent, az 1979-es 17,5 százalékról (22,3 milliárd jüan) 1987-re 8,3 (20,4 milliárd jüan), 1988-ra 8,2 százalékra (21,5 milliárd jüan).19 (A nyugati elemzések rámutatnak, hogy ezek az összegek nem tartalmazzák a védelmi célú kutatási és fejlesztési előirányzatokat, amelyek becslések szerint évente hasonló nagyságú összegeket tesznek ki.) A katonai költségvetési keret relatív szűkülése ellenére az NFH pénzügyi szempontból jó helyzetben van, és a nemzetvédelem több pénzt kap, mint bármikor a KNK történetében. Ennek oka a nemzetgazdaság dinamikus fejlődésében, a költségvetési bevételek gyors növekedésében rejlik. Ráadásul ez a helyzet a hadsereg csökkenő létszáma mellett állt elő (erről lásd alább), ami csak kidomborítja, hogy a százalékos csökkenés nem jelent abszolút értelemben is kisebb összeget. Az 1985 óta gyorsuló ütemű, majd 1988-ban kétszámjegyűvé váló infláció azonban — veszélyeztetve a katonai költségvetés kérdésében kialakult konszenzust — nyilvánvalóan aggodalmakat kelt a hadseregben is. 77
