Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
és a katonai funkciók egyidejű, azonos személlyel történő betöltésének fokozatos felszámolása. Megemlíthető ezen túlmenően a hadsereg képviseletének csökkenése fontos politikai testületekben, beleértve a Politikai Bizottságot is. A XIII. kongresszuson (1987. október) megválasztott 17 tagú PB-ben csak ketten (Jang Sang-kun, a KB Katonai Bizottságának ügyvezető elnökhelyettese és Csin Csi-vej, a pekingi katonai körzet parancsnoka) képviselik közvetlenül a hadsereg érdekeit, míg a megelőző kongresszuson választott 27 tagú PB-ben 11-en tették ezt.11 A múltban a hadsereget elsősorban a párt fegyveres karjának tekintették. Még az 1920-as években hozták létre a párt Központi Katonai Bizottságát (KKB), amelynek elnökét és tagjait a pártkongresszus nevezi ki, és a párt KB-nek felelős. (A XIII. kongresszus Teng Hsziao-pinget újjáválasztotta elnöknek). A politikai és katonai ügyek bizonyos szétválasztása aktusaként az 1982-es alkotmány (93. cikkely) rendelkezett az állami KKB létrehozásáról, amely „irányítja az ország fegyveres erőit.” Funkciójáról az alkotmány lényegében semmit sem közölt, és nem tisztázta viszonyát a párt KKB-val sem. Egyesek úgy ítélték meg, hogy életre hívásának lényeges következménye lesz az NFH alapvető politikai kérdésekbe való beleszólása lehetőségének csökkentése, csatornáinak részbeni elvágása.12 Mindmáig azonban kísérlet sem történt a két bizottság funkciónak elhatárolására, sőt hivatalosan kijelentették, hogy nincs különbség a kettő között.13 Egészében semmiképpen sem szabad eltúlozni a párt, az állam és a hadsereg elválasztására — különösen a vezetési hierarchiában — irányuló mozgásokat, már csak olyan meggondolás miatt sem, mivel egy bizo- ínyos mértéket meghaladó szétválasztás felvethetné egy civil-katonai konfliktus veszélyét, ami eddig valószínűtlen volt. A hadsereg szerepét érintő intézményi változás, amely egyúttal belső szerepe bizonyos korlátozását is jelentette, a Népi Fegyveres Rendőrség megszervezése volt 1982 után. Ezzel az erővel is a Központi Katonai Bizottság rendelkezik, és nem tartozik a hadsereg szervezeti rendjébe. A hadsereg ezáltal felszabadult egy olyan feladat — a belső biztonság — ellátása alól, amely hagyományosan nem tekinthető katonai tevékenységnek. Eddig ez a tevékenység erőket és energiákat kötött le a hadsereg részéről, nem élvezte a tömegek rokonszenvét sem, sőt kivívta azon politikai vezetők, illetve testületek neheztelését, akik és amelyek egyébként saját hatáskörüknek tekintették ezt a feladatot. (Az 1987. októberi tibeti zavargáskor a Népi Fegyveres Rendőrséget bízták meg a rend helyreállításával.) A kapcsolat a hadsereggel azonban olyan értelemben nem szakadt meg, hogy az új testületet zömmel az NFH leszerelt tagjaival töltötték fel, és leszerelt tisztek vezetik. Ez enyhíti a leszereléssel 75
