Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
a félévezreddel ezelőtt kibontakozó európai életerő, megújhodás, nemzetközi szerep felidézésére. Aligha vitatható azonban, hogy az 1992-re meghirdetett egységes belső piac kialakulása, egy új történelmi horizontokat nyújtó európai risorgimento megalapozása világtörténeti léptékű fejlődési szakaszváltást jelent, s történelmi mérföldkő nemcsak Európa hanem a nemzetközi kapcsolatrendszer fejlődésében is. A gazdasági áramlásokat fékező még meglévő kereskedelmi, pénzügyi, jogi akadályok lebontása, a nemzeti műszaki, környezetvédelmi, oktatási rendszerek közelítése, a társadalmi-gazdasági környezet és a gazdaságpolitikák általános harmonizálása, a regionális integráció korábbi bürokratikus irányítástechnikáinak széles sávú helyettesítése piaci hajtóerőkkel, felmérések szerint az EK összevont GDP-je 41 százaléka számára módosíthatja a gazdálkodás feltételeit, s kétségkívül felgyorsítja a gazdasági növekedés, szerkezeti átalakulás, műszaki-tudományos fejlődés ütemét. Nem meglepő, hogy egyes politikai és szellemi áramlatokban mind erőteljesebben megjelennek az európai együttműködés ábránd jellegére, a korábbi törekvések kudarcára vagy traumatikus történelmi tapasztalataira, a kis nemzetek felmorzsolódásának veszélyeire utaló megközelítések. Közgazdászok számára jól érzékelhető, hogy az európai integrálódás folyamata korántsem mentes ellentmondásoktól, konfliktusoktól. A tagországok között nyilvánvalóan ellentétek támadnak az integrációs folyamat felgyorsulásából, a gazdasági újrarendeződésből, a gazdasági tevékenységek szektorális és földrajzi átcsoportosításából adódó költségek finanszírozása körül. Elképzelhető, hogy az érdekellentétekből adódó végrehajtási problémák következtében az egységes belső piac megvalósítása a tervezettnél hosszabb időt vesz igénybe s a feltételezettnél kevésbé kedvező növekedési, foglalkoztatottsági, egyensúlyi, stb. hatásokkal jár. Az ázsiai kihívás megválaszolása, a csaknem évszázados atlanti centrikus kapcsolatrendszer meggyengülése, az Egyesült Államok erősödő s túlsúlyra jutó csendes-óceáni külgazdasági orientációja nyomán a hetvenes évek eruosklerozisának végleges meggyógyítása azonban nemcsak opcióvá, hanem kényszerré is teszi az „európai Európa” kialakítását, s •ebben a szellemben mozgósítja a racionális politikai érdekeket és erőket. A világ szolgáltatási kereskedelmében 50, külkereskedelmi forgalmában 40, termelésében 25 százalékos súllyal szereplő Európai Közösség 320 millió fogyasztót összekapcsoló egységes belső gazdasági környezetének és a nyugat-európai integráció határozottabb piaci jellegének kialakulása mindenképpen a 90-es évek alapvető realitása lesz, megkövetelve a világ valamennyi külgazdaság-érzékeny országának a haladéktalan igazodását az új realitásokhoz. 6
