Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
Az egységes belső piac megteremtése és a nyugat-európai országok közös fellépésének szilárdabb alapjai önmagukban is növelik Nyugat- Európa alkuerejét a nemzetközi kapcsolatokban. A katonai konfliktusveszély csökkenésének, illetve alacsony szintjének időszakában a nemzetközi erőviszonyokat elsősorban a nemzetközi gazdasági, még pontosabban pénzügyi-műszaki-külkereskedelmi alkuerő mértéke befolyásolja. A ka- tonai-gazdasági-társadalmi biztonság közötti kölcsönhatások elmélyülése következtében egy megerősödő alkuerejű EK biztonságpolitikai jelentősége közvetve akkor is felértékelődik, ha a közvetlen katonai-biztonsági szerepvállalás európai jellege a kilencvenes években még nem alakul ki. Az 1992-es kihívás persze eltérően érinti az egyes országcsoportokat, országokat. A nemzetközi kapcsolatrendszer fő tényezői közül az Egyesült Államok külkereskedelmében az EK aránya a nyolcvanas évek végére 25 százalékra csökkent. Kelet-Ázsia felgyorsuló dinamikája és az észak-amerikai regionális integráció kibontakozása minden megrázkódtatás nélkül felszívja a Nyugat-Európában háttérbe szoruló amerikai együttműködési kapacitásokat. Nagyszámú szektorális és funkcionális részkonfliktus fennmaradása mellett az Egyesült Államok érdekeit középtávon megbízhatóan szolgálja Nyugat-Európa kettős kötődése; a relatív gazdasági együttműködés gyengülése, az európai Európa erősödése melletti „atlanti” jellegű katonai együttműködés fennmaradása. Japán kivitelének jelenleg csak 15 százaléka irányul az EK-ba. Előreláthatóan Japán erősödő nemzetközi szerepvállalása s gyarapodó együttműködési energiáinak iránya a tágabb értelemben vett csendes-óceáni térség lesz. Az „európai Európa” megteremtésének gazdasági feltételei ebből a szempontból jóval kedvezőbbek mint korábban. A fejlődő országok csoportjában a belső piac sajátos reorientációs kényszereket erősít fel. Az EK három évtizedes külkapcsolati prioritásai nyomán a nyugat-európai térség dinamizálódása elsősorban az ún. loméi csoport, illetve a mediterrán országok fejlődési esélyeit javítja. Adott termékstruktúrában az OPEC-országok pozícióit a kőolajpiac s nem az EK-fejlemények határozzák meg elsődlegesen. A dinamikus kelet-ázsiai országok növekedési s külgazdasági energiáit a csendes-óceáni térség szívja fel. Bár törekednek az Egyesült Államokkal s a Japánnal szembeni alternatív piacok feltárására, érzékenységük az EK-val szemben viszonylag csekély. Az európai Európa külkapcsolati rendszere bizarr módon az Európához fejlődéstörténetileg leginkább kötődő latin-amerikai országokat érinti a leghátrányosabban a fejlődő országok csoportjában, s itt teremti a legerőteljesebb lépéskényszereket. Az európai Európa kialakulása szempontjából kulcsfontosságú a kí7
