Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
la kormányok 1976 októberéig 44 éven át irányították az ország politikai ■életét, s kialakították a kompromisszumos politika svéd modelljét, vagy a középút-politika modelljét4 — az 50—60-as évek meghatározó politikai erejét viszont nem a szociáldemokrata és szocialista pártok jelentették, bár ebben az időszakban is jelentős szerepet játszottak. A frankfurti nyilatkozat jól tükrözte azokat a fő irányokat és elképzeléseket, amelyeknek realizálása a politikai erőviszonyokat a szociáldemokrácia javára változtathatja meg az egyes országokban és többé vagy kevésbé egész Nyugat-Európában. A szociáldemokrata alapértékek: a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás megvalósulása eredményezi azt az új, jobb társadalmi rendet, amelyre a demokratikus szocializmus törekszik. A frankfurti nyilatkozat határozottan bírálta a kapitalizmust, s hangsúlyozta az osztályharc éleződését. A korábbi, hagyományos szocializmusképhez viszonyítva azonban néhány kérdésben jelentősen tovább lépett. Az egyik ilyen fontos tétel nyitást kezdeményezett a társadalom olyan, az 50—60-as években egyre fontosabb szerepet játszó rétegei felé, mint a hivatali dolgozók, a gazdálkodók, az iparosok, a kereskedők, az értelmiségi vállalkozók. A nyitás eredményeként tendenciaként jelentkezett a munkáspártokból néppártokká válás. A másik lényeges változás, hogy a szocializmus mint nemzetközi mozgalom nem követelte meg többé a „vélemények merev univerzálását”5, vagyis az elvi nyilatkozat a vélemények és a világnézet pluralizmusának álláspontjára helyezkedett, ami lehetővé tette a fontos, figyelemre méltó társadalmi rétegeknek a pártokba való akadálytalan beáramlását. A szociáldemokrácia által kívánatosnak ítélt gazdasági rendszerben — állapítja meg a nyilatkozat —, amely számos országban kiszorítja a korlátlan kapitalizmust. . . „az állam szabályozóan beavatkozik a gazdasági életbe és a termelési eszközök köztulajdonának növekvő kiterjedése korlátozza a magántőke működési körét. Mind több ember ismeri fel a tervezés szükségességét.”6 Az óhajtott gazdasági rendszer keretein belül lényeges változásokon ment át a tulajdonviszonyok szociáldemokrata felfogása, amely ugyanúgy az osztályok és rétegek viszonylag konfliktus- mentes együttműködése gyakorlatának kialakítását segítette elő,' mint a néppái’ttá válási törekvések, a világnézeti pluralizmus és a preventív jellegű állami beavatkozás. Lényegében változatos formákban működő köztulajdonról van itt szó, amely nemcsak a gazdaság decentralizálását segíti -elő, hanem a gazdasági élet ellenőrzését, a nagytőke kizsákmányolásának korlátozását, a tőkés válság menedzselését és a racionalizálási törekvéseket is. A köztulajdon változatos formái közé tartozhat a meglévő magánérdekeltségek államosítása és az új állami érdekeltségek létrehozása is. Ezek a lényeges változások azt a célt szolgálják, hogy elősegítsék a kapi47
