Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
talizmus fokozatos reformok révén történő megváltozását és a szocializmushoz való eljutást. A frankfurti nyilatkozat a demokratikus szocializmus fő elveit és kereteit határozta meg. Az elvek értelmezését és a keretek konkrét tartalommal való megtöltését a Szocialista Internacionálé az egyes pártokra bízta, hiszen ezek realizálása messzemenően az egyes országok sajátosságaitól, struktúráitól, hagyományaitól és lehetőségeitől függ. Az 50—60-as években és a 70-es évek elején születtek meg a demokratikus szocializmus nemzeti programjai (1959—SPD; 1960—Labour Party; 1966—PSI; 1974—PSP; 1974—PSOE stb.7). A Szocialista Internacionálé pártjainak többsége az SPD 1959-es Bad Godesberg-i programját tekinti a demokratikus szocializmus mintha-doku- mentumának. E megítélés hátterében álló számos ok közül talán a legfontosabb, hogy az SPD a Szocialista Internacionálé egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb pártja. Tekintélyét történelmi múltja, elméleti öröksége és a nemzetközi munkásmozgalomban játszott szerepe is alátámasztja. Nyugat-Európa gazdaságilag legerősebb és legfejlettebb országának, az NSZK-nak jelentős politikai erőt és tényezőt képviselő pártja, amely Bad Godesberg-i programjának köszönhetően a 70-es években (1982-ig kormánypártként) irányította az NSZK-t koalícióban az FDP-vel.8 Az SPD Bad Godesberg-i Programja mind elméletileg mind pedig a politikai gyakorlat szempontjából olyan eredményeket hozott, amelyeket számos európai szociáldemokrata és szocialista párt figyelembe vett saját tevékenysége során. Az 1959-es program talán a legteljesebben fogalmazza meg a demokratikus szocializmus koncepcióját, olyan alapvető elméleti és gyakorlatipolitikai keretként, amely azután meghatározta az SPD tevékenységét.9 A dokumentum jól tükrözte az SPD-ben és az NSZK-ban történt jelentős társadalmi-gazdasági és politikai változásokat, bemutatta a kapitalizmus sajátos fejlődését az NSZK-ban, amire a demokratikus szocializmus épül. Az új pártprogram (az ezt megelőző 1925-ben született) kettős feladatot tűzött ki célul. Az SPD elméleti és gyakorlati tevékenysége közötti szakadék felszámolását, továbbá olyan reformstratégia és taktika kidolgozását, amely az NSZK viszonyai között segíti elő a demokratikus szocializmus megvalósítását. A második világháborút követően az SPD valójában két út között ingadozott. Vajon továbbra is radikális szocialista jelszavakat és célkitűzéseket hangsúlyoztasson-e, vagy pedig alkalmazkodjék az NSZK-ban fennálló realitásokhoz. Az SPD számára a háború utáni évek a korábbi elemzések átértékelésének esztendei voltak, a tőkés rendszerhez fűződő viszony megalapozását, a polgári demokráciába való integrálódás szándé48
