Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
•cialista elveinek kimunkálása volt. A közös munka eredményeként ■ megszületett dokumentum erőteljesen magán viselte Kurt Schumachernek, Németország Szociáldemokrata Pártja akkori vezetőjének kezenyomát. A dokumentumot „A Szocialista Internacionálé Elvi Nyilatkozata. A demokratikus szocializmus célja és feladatai” címmel 1951-ben fogadták el Frankfurt am Mainban, a Szocialista Internacionálé alapító kongresszusán.3 A demokratikus szocializmus koncepciója a létező szocializmustól (kommunista diktatúrák) való elhatárolódás, különállás jegyében született meg, ennek döntő tartalmi kritériuma a demokrácia, mint általános emberi érték volt. A demokrácia iránti fokozott érzékenység különösen azokat a szociáldemokrata és szocialista pártokat jellemezte és jellemzi ma is, amelyek történelmünk során saját tapasztalatokkal is rendelkeztek a diktatúra — elsősorban a nyílt, fasiszta diktatúra — természetéről. A Szocialista Internacionálé frankfurti nyilatkozata a demokratikus szocializmus elveit az egész nemzetközi szocialista mozgalomra vonatkoztatja. Tartalmát, alapelveit és koncepcionális összetevőit sajátos kettősség jellemzi: egyfelől a szocialista hagyományokra, elméletre és alapelvekre való hivatkozás és támaszkodás, másfelől a mozgalom megújításának igénye és kényszere, hiszen a második világháborút követően lényeges változások történtek a nyugat-európai társadalmakban és gazdaságokban. Az újjáépítés és az újjászerveződés a háborút követő néhány évben a szocialista perspektíva esélyét is felvillantó időszak után kapitalista alapokon, a gazdasági liberalizmus jegyében ment végbe, s olyan tőkés modernizáció kezdődött, amely Nyugat-Európában jelentős fellendüléssel járt és ez akkor is tény, ha ezt a fellendülést időről-időre válságok lassították vagy keresztezték. Az 50-es évek közepéig kinevelődött és immár aktív politikai tevékenységet folytatott a szociáldemokrata vezetők olyan új, tapasztalatokkal is rendelkező, meglehetősen józan, pragmatikus nemzedéke, amelynek egyik legjellegzetesebb személiysége Willy Brandt volt. E nemzedék előtt világossá vált, hogy a szocialista mozgalom megújítása, a megváltozott működési keretfeltételekhez való alkalmazkodása nemcsak a hatalomban való részvétel, hanem a társadalom és a gazdaság fő fejlődési irányai befolyásolásának, a pártok által képviselt társadalmi rétegek érdekképviseletének is legtöbb eredménnyel kecsegtető útja. A társadalmi-gazdasági fejlődés valójában úgy is meghatározható, mint az egymást követő modernizálási szakaszok láncolata. Egy-egy szakasz jellegét döntően azok a társadalmi-politikai erők szabták meg, amelyek a modernizálást irányították, vagy arra meghatározó befolyást gyakoroltak. Svédországot kivéve — ahol az egymást követő szociáldemokra46
