Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma
kadályozza, hogy a résztvevőket szállító járművek szlovén területre lépjenek. Ezt értelmezték úgy Belgrádban, hogy „Szlovénia lezárta államhatárait”, . .megtiltja a mozgásszabadságot a szerbek és crnagoraiak számára. Ez a fasizmus.”'24 S válaszlépésként a Szerb Szocialista Szövetség elnöksége a Szlovéniával fenntartott mindennemű kapcsolat megszakítására szólított fel. A bojkotthoz sietve csatlakozott Szerbia — és természetesen a befolyása alatt álló két tartomány — 130 legnagyobb iparvállalatának igazgatósága. Mintha 1948—49 szelleme támadt volna fel azzal a különbséggel, hogy most Jugoszlávia egyik — legnagyobb — tagköztársasága próbálja kiátkozni és kitaszítani a másikat, a legfejlettebbet. Mint későbbi sajtóközleményekből kiderült: a Szlovéniával szembeni blokád ötlete már korábban is felmerült. Más kommentárok szerint nem is a szlovén, hanem a szövetségi vezetés — az államelnökség és a kormány — a célpont, annak lejáratására, tehetetlenné tételére indított támadást a milosevici politika. A Horvát Szocialista Szövetség elnökségének közleménye szerint a szerb testvérszervezet elfogadhatatlan bojkottfelhívásával „.. .a legveszélyesebb lépést tette meg Jugoszlávia felszámolása felé. Veszélybe került hazánk alkotmányos rendszere, az egységes jugoszláv piac, de az éppen hogy csak beindított gazdasági és társadalmi reformok is.”25 A szlovén reagálás visszafogott volt. Nem szándékoztak hasonló módon válaszolni, és fenn akarják tartani mindenoldalú kapcsolataikat az ország többi részével. Ez érthető is, hiszen onnan kapják a nyersanyag és az energia nagyrészét, és feldolgozóipari termékeik (bútor, bőr- és textiláruk) ott találnak piacra. Érhető viszont az a reagálás is, amely szerint ,,. . . ne küldjünk több pénzt Délnek. Ebből elég volt. Ha Koszovó szerb, akkor a kiadásokat is Szerbia rendezze és fizesse.”20 Az események drámai felgyorsulása színvallásra kényszerítette a többi köztársaság vezető testületéit is. Horvátország egyértelműen Szlovénia mellé állt, Macedónia is elítélte a „menetelést”27, a boszniai párt- kongresszuson pedig kijelentették: „. . .a vezetőségek közötti ellentét népgyűlöletté változott, . . .a meghirdetett gazdasági bojkott minden köztársaság érdekeit sérti, nemcsak a két érintettét.”28 Az 1988. november 26-i alkotmányreform — az alapelvek (szövetségi államrendszer, szocialista önigazgatás, nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága, el nem kötelezett külpolitika) megtartásával — lehetőséget biztosított a gazdaság és a politikai intézményrendszer átalakítására. Szétválasztotta az állami és a párttisztségeket. A közvetett képviselet elvén működő küldöttrendszer helyett visszatértek a közvetlen és titkos szavazás és a többes jelölés rendszeréhez. Ezzel megindultak a demokratikus jogállam megteremtésének, az állam ideológiától való mentesítésé154