Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma

va a szovjet piac fontosságát. E cél megvalósítását viszont pillanatnyilag az is nehezíti, hogy a Szovjetunió jelenleg többmilliárd dolláros adósságot halmozott fel Jugoszláviával szemben, s a kormány ezt csak fedezetlen bankjegyek kibocsátásával tudja kárpótolni, és ezzel életben tartani a szovjet piacra dolgozó vállalatokat. Valójában ez is hozzájárul az infláció növekedéséhez. Nem vitás, hogy mindkét említett fél tart a munka- nélküliség megnövekedése miatt esetleg bekövetkező robbanástól: a munkanélküliek száma ugyanis ma már a hivatalos adatok szerint is 1,5 millió, és a kormány gazdasági programjának végrehajtása esetén a szerbiai 1.7 millió dolgozóból 700 ezret kellene elbocsátani.23

Objektív gazdasági okai vannak tehát az országot megosztó, és a szerb és szlovén vezetés közötti viszály formájában jelentkező politikai ellentéteknek.

Szerb nacionalista értelmiségi körökben már régóta hangoztatják: amit a szerbek megnyertek a háborúban, elvesztették a békében, Tito ugyanis azért „kreálta” a tartományokat, hogy megtörje Szerbia hatalmát, túlsúlyát az államon belül. Tény, hogy az 1974-es alkotmány ellentmondásosan jelölte ki a két tartomány helyét: egyes cikkelyek szerint a szövetség köztársaságokkal azonos jogállású alkotóelemei, míg mások szerint a Szerb SZK részei, s csak azon keresztül kapcsolódnak a szövetséghez.

1989 második felében fokozatosan romlott a szerb—szlovén viszony. Első ízben akkor, amikor a szlovén fővárosban, Ljubljanában lehetővé tették a koszovói albánok képviselőinek, hogy kifejtsék nézeteiket a tartományban uralkodó állapotokról. Majd nagy felháborodást keltett Szerbiában a szlovén alkotmánymódosítás híre, amely — többek között — megerősítette és deklarálta Szlovénia jogát a jugoszláv szövetségi köztársaságból való kiválásra, amelyet egyébként eddig is mindhárom alkotmány biztosított és biztosít minden tagköztársaság számára. Novemberben a szerbek és a csangoraiak úgynevezett „Kosovo Polje Bozur” szervezőbizottsága bejelentette: „igazság nagygyűlést” hív össze Ljubljana főterére, hogy megismertesse a szlovénekkel az igazságot Koszovoról, a szerbek és a crangoraiak szenvedéseiről és üldözéséről. A szlovének készséggel felajánlották e célra a Cankarjev dom-ot, rádió- és tv műsoraikat, lapjaikat, de kezdettől fogva jelezték, hogy a nagygyűlést, — amelyre a szervezők legkevesebb 150 ezer embert akartak kü- lönvonatokon és autóbuszokkal odaszállítani — nem engedélyezik. A rendezőbizottság viszont az államelnökség — elnöke a szlovén Dr. Janez Dmovsek — határozatával szembeszegülve, amely szerint az ilyen nagygyűlések nem kívánatosak és károsak, ragaszkodott annak megtartásához. Erre a szlovén belügyi államtitkárság közölte: erőszakkal is mega153