Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma
sági és államigazgatási), amelyeknek megfelelői létrejöttek a köztársaságitartományi fővárosokban is — ezek száma később jelentősen megszaporodott. A névváltoztatással alapvető változások jártak együtt. A kormánytevékenységet ugyanis, amelyet addig a legfelső pártvezetés irányított és ellenőrzött, 1954-től — legalábbis az alkotmányban rögzítettek szerint — a skupstina végrehajtó tanácsa vette át. A szövetségi képviselőház ezzel a jogával valójában 1963 után kezdett élni, a szakkamarák (állandó parlamenti bizottságok, mint pl. a külügyi, gazdasági) munkájának érdemivé válásával. Az eddigiekben azokkal a folyamatokkal foglalkoztunk, amelyek az önigazgatáson alapuló, el nem kötelezett szocialista Jugoszlávia kialakításához vezettek és beszámoltunk azokról az erőfeszítésekről, amelyekre az új állam kényszerült a sztálini önkény miatt. A most következő részben az elmúlt 12—15 év legfontosabb eseményeit próbáljuk összegezni. A gazdasági-politikai válság elmélyülése, a stabilizációs programok kudarca 1979—1989 Az 1976—80-as ötéves terv kidolgozásánál nem sikerült összhangba hozni az egyre erőszakoltabban érvényesített regionális érdekeket, s figyelmen kívül hagyták a világgazdaságban végbement változások hatására elkerülhetetlenné vált szerkezetváltás-korszerűsítés megkezdését is. Az államadósság az 1976-os 6,6 milliárd dollárról, 1981 végére elérte a 20,1 milliárd dollárt. A kereskedelmi deficit 7,2 milliárd dollárra, a fizetési hiány 3,6 milliárd dollárra emelkedett 1979-ben annak ellenére, hogy a külföldön dolgozók átutalásai 1,5 milliárd dollárt, az idegenforgalom bevételei 1 milliárd dollárt tettek ki. 1967-ben elhatározták a jugoszláv hadsereg teljes korszerűsítését és átfegyverzését, elsősorban szovjet gyártmányú fegyverekkel. A teljes jugoszláv nehézfegyverzet jelenleg ezekből áll, beleértve a repülőket, tengeralattjárókat, páncélosokat és rakétákat is. Jugoszlávia védelmi kiadásai 1974—75-ben 30 százalékkal emelkedtek, s még ennél is nagyobb mértékben az évtized végén.1'1 Így a védelmi kiadások s azon belül az önálló hadiipar megteremtése, — amely mindig elsőbbséget élvezett a költségvetési kiadásokban — jelentős mértékben járultak hozzá — Lengyelországhoz hasonlóan — az ország gazdasági helyzetének romlásához. Jugoszlávia így a „nagyok” halála idején (Tito: 1980, Kardelj: 1979, Bakaric: 1933) a gazdasági csőd szélére került. A társadalmi és politikai 149
