Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma
voltak: Sztálin úgy vélte, hogy saját hatalmát és a Szovjetunió biztonsági érdekeit veszélyeztetheti a jugoszláv vezetéssel kialakuló balkáni állam- szövetség, amely Bulgária (bledi és evkszinográdi egyezmények 1947) és Albánia mellett magában foglalta volna — kommunista győzelem esetén — Görögországot és vonzerőt gyakorolhatott volna Romániára, sőt Magyarországra is,4 bátorítva a minden pártvezetésben jelenlevő hazai, „nemzeti kommunista” szárnyat. S mindez Tito vezetésével, akinek népszerűsége immár vetekedett Sztálinéval. A belső és külső helyzet alakulása 1948—65 között Az 1949-ben történt végleges szakítás után szinte példátlan gazdasági, politikai, ideológiai nyomás és katonai fenyegetés5 nehezedett Jugoszláviára, válságos helyzetet idézve elő. A gazdasági együttműködési szerződések felmondása és a szállítások — a magyar jóvátételieké is — leállítása arra kényszerítette a jugoszláv vezetést, hogy a nyugati hatalmakhoz forduljon gyors segítségért. Ehhez viszont sürgősen javítani kellett a Nyugathoz fűződő viszonyt6 és minimum két aktuális akadályt el kellett hárítani: módosítani kellett a görög felkelők támogatásával kapcsolatos jugoszláv állásponton és a Triesztre (az ún. A és B zónára) beterjesztett igényen. A jugoszláv és a nyugati közvélemény számára egyaránt elfogadható megoldást kellett találni arra, hogy anyagi, sőt katonai támogatásban részesüljenek a nyugati volt szövetségesektől, mindenekelőtt az Egyesült Államoktól és Nagv-Britanniától7 anélkül, hogy csatlakoznának a NATO-hoz. S volt egy harmadik, tisztán gazdasági jellegű előfeltétel is a korábbi hitelezők részéről minden kelet-közép-euró- pai országgal szemben: el kellett ismerniük a háború előtti kormányok által felvett hiteleket, kötelezettséget kellett vállalniuk azok egy részének kamatos visszafizetésére — az éves törlesztés az export értéke bizonyos hányadának visszatartásával történt. Elsőként az Egyesült Államok és Nagy-Britannia oldotta fel Jugoszlávia viszonylatában a kommunista országokkal szemben elrendelt zárlatot (1949 február), majd júliusban lezárták a jugoszláv—görög határt: így a kommunisták-vezette felkelőknek nyújtott támogatás megszüntetése lehetővé tette a görög jobboldali kormány-erők győzelmét, s ezzel teljesült az angolszász hatalmak akkori egyik legfőbb kívánsága. Az 1949. év végén aláírt brit—jugoszláv kereskedelmi egyezmény keretében 8 millió fontos közép- és 5 millió fontos rövid lejáratú hitelt nyújtottak, az utóbbit élelmiszer és fogyasztási javak beszerzésére. Hasonló támogatásban részesültek az Egyesült Államoktól és a Nemzetközi Valutaalaptól (30 millió dollár). 146
