Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma
Ennek' a hathatós segítségnyújtásnak volt egy Jugoszlávián túlmutató, hosszabb távú célkitűzése is: az ország megerősítésével, vonzóvá tételével fellazítani az európai kommunista országok egységét, bátorítani a Moszkvával szembe helyezkedő különutas politikát. A jugoszláv vezetés is felismerte, hogy helyzete megerősítéséhez szüksége van arra, hogy a szovjet mintára kialakított, centralizált irányítási struktúrát átalakítsák, nagyobb beleszólást engedjenek a szélesebb tömegeknek. Az elméleti viták során arra a megállapításra jutottak, hogy az állami tulajdon ,,. . .továbbra is bérviszonyi helyzetben tartja a munkást, holott a szocialista tulajdon össznépi, társadalmi jellegű kell, hogy legyen és azt a közvetlen termelőknek kell igazgatniok”. A korai Marx-művek tanításához visszatérve szükségesnek látták: — a termelő- eszközök társadalmasítását, — a társadalmi viszonyok demokratizálását és — a hatalom decentralizálását.8 1949 júniusában — a már működő helyiek mellett — létrehozták a területi népbizottságokat, amelyek átvettek sok minisztériumi hatáskört: végrehajtóbizottságaik felelősek voltak mind választóiknak, mind a felsőbb szerveknek.9 Az év végén döntés született a munkástanácsok megalakításáról és működéséről az állami vállalatoknál, 1950. június 26-án pedig a szövetségi képviselőház (skupstina) törvényt hozott a vállalatok és felsőbb fokú gazdasági egyesülések „munkaközösségi igazgatásáról". Októberig 7136 munkástanácsot választottak, 155166 taggal. A törvény előírta, hogy ezekben — a termelőszférákban — a tagok 2/3-a fizikai munkás legyen. 1952—53-ban — egy új gazdasági rendszerre való áttérés első lépéseként — eltörölték az áru, a pénz és a munkaerő központi elosztását, a közvetlen termelési utasításokat, csak a „tervarányok” betartását írták elő. Az eredmény hamar megmutatkozott: kialakult a vállalkozó szellem, erősödött a munkafegyelem, nőtt a termelés, javult az áruk minősége és választéka — egyszóval érvényesülni kezdtek a piac törvényei.10 E tagadhatatlan eredmények dacára egyet kell értenünk azzal a véleménnyel, hogy „. . . az 1950-es évek elején Jugoszláviában hiányoztak az önigazgatási rendszer zavartalan funkcionálásához szükséges objektív társadalmi-gazdasági és technikai feltételek, (de) . . . bevezetése szükség- szerű volt, nem annyira gazdasági, gazdaságossági, hanem alapvetően politikai okok miatt”,11 hiszen ilymódon csökkenteni tudták a politikai, társadalmi és gazdasági feszültségeket, valamelyest sikerült levezetni a szükségszerűen alacsonyan tartott életszínvonal miatti elégedetlenséget. Ideológiailag megjelent egy a Szovjetuniótól és Sztálintól független, sőt azokkal szembehelyezkedő modell a szocializmus építésére, a szocialista és a nemzeti elem összekapcsolásával. A párt ugyanakkor megőrizte mo147
