Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma
AK DAY LAJOS Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete —ma Jugoszlávia háború utáni történetének elemzésekor abból a tényből kell kiindulni, hogy az újjászületést elsősorban a hozzávetőleg egymilliós partizán hadsereg biztosította, amely lényegében saját erőből szabadította fel az ország csaknem egész területét. Ennek élén a kommunista párt állt ugyan, de vezetői nem a Moszkvából hazatért és Sztálin parancsait teljesítő emigránsok, hanem a fegyveres harcban résztvevők voltak, akik az általuk vezetettekkel együtt küzdöttek korábban a királyi diktatúra, majd a német megszállók és szövetségeseik ellen. Jugoszlávia a második világháború előtt és után is térségünk legelmaradottabb országai közé tartozott — s ezt még fokozták a súlyos háborús veszteségek.1 — Az újjáépítés 1949-ra lényegében befejeződött, és a szovjet hatalmi és gazdasági modellt leghívebben követő jugoszláv vezetés hozzálátott a nyersanyag-kitermelő, a nehézipar2 és az ország középső-déli területein hiányzó infrastruktúra (vasutak, utak) kiépítéséhez. A gazdaságirányítást ekkor — hasonlóan a többi népi demokratikus országhoz — a szovjet típusú központi tervezés és a gazdaság központosított állami irányítása jellemezte.3 és mivel ennek központja Belgrád volt, ez mindenképpen a szerbek érdekeinek előtérbe helyezését jelentette. Már 1946 decemberében államosították az egész gazdaságot, 1947 áprilisában pedig hozzáláttak az első ötéves terv teljesítéséhez. A gyors iparosítás költségeit — a tetemes jóvátételeken kívül — a mezőgazdasággal fizettették meg, elrendelve a kötelező beszolgáltatást és a sok helyütt erőszakos kollektivizálást: 1949 végén az országban már 6625 termelő- szövetkezet és 9060 földművesszövetkezet létezett. A Tájékoztató Iroda 1948-as, Jugoszláviát elítélő, majd később az országot és a pártot kizáró határozatának nem elvi, hanen hatalmi okai 145
