Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)
•ciók széles fronton, valósítják meg a fegyverkezési rivalizációt, felülbírálva a hagyományt és a szükségességet, ugrásra kész helyzetben, forrásokat lekötve, integrált rendben, „melegen” tartják a fegyveres erőket, a puskaport. Vannak-e előnyei ennek a helyzetnek? Csak tézisszerűen említve: egy külső hatalom agresszója esetén a kilátásba helyezett támogatás, a koordinált hadigazdaságok kapacitást sokszorozó ereje, a költséges védelmi autarkia több-kevesebb kiiktatása, az elrettentő jellegű egyensúlyteremtő lehetőség, a katonai bizalmi konszlolidáció többhatalmi úton való megteremtése stb. Hogy valójában milyen az előnyös és a hátrányos jellemzők aránya, azt mindig a politikai és a társadalmi konstelláció dönti él. A tömböknek ugyanis nem csupán a szembenállásban van alapvető szerepük, hanem sajátos nemzetközi fordulópontok időszakában „kedvező szelek idején” konstruktív mozgásukkal magukkal is húzhatják az ezzel egyébként szembenálló tagállamokat, egyoldalú lépéseikkel pedig serkenthetik a szembenállókat. Földrészünkön tehát mintegy 35—40 éve (de genezisüket tekintve 50 esztendeje, ami egy Kondratyev-ciklusnak is megfelel) katonai tömbök rendszere volt a meghatározó, rajtuk kívüli államokat is beleértve. A két tömb közötti ellentétek mélypontja az 1961—68-as években volt, ekkor került sor említésre méltó katonai készenléti rendszabályokra. 1968, a csehszlovákiai beavatkozáson kívül, a VSZ-en belüli első reformlázadások esztendeje volt. Románia még előtte de facto kilépett a katonai szervezetből, 68—70 között a Magyar Néphadseregben bizonyos, önálló arculatú átrendeződés bontakozott ki és a német szerződések is erodáló tényezőt jelentettek. A NATO-ban a francia kilépés után — több országban a megfogalmazott szociáldemokrata biztonságpolitikák erjesztő vitákat eredményeztek — ekkor változott a NATO doktrínája, a rugalmas reagálás és ennek kapcsán az előretolt védelem nyugatnémet elgondolásai. A tömbök lazulása a hetvenes években, az enyhülés időszakában láthatóan felgyorsult, látványos politikai és katonapolitikai mozgások sorozata kezdődött: SALT-folyamat, Helsinki, MBFR megindulása. Érdekes, hogy míg a két tömböt vezető nagyhatalom viszonya a nyolcvanas években a mélypontra süllyedt, addig immár a tömbfegyelem lazulását bizonyítja, hogy a tagországok viszonya nem romlott, ellenkezőleg, néhol javult. Magyarország kezdeményezője, hordozója és élvezője volt ennek a sajátos helyzetnek. Katonai vonatkozásban a tömbök lazulása két relációban jelentkezett, nevezetesen a tömbökön belüli kapcsolatokban és a két katonai szövetség egyes tagországainak egymáshoz való közeledésében. A VSZ testületei31
