Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)
ben, Katonai Tanácsában már Gorbacsov előtt mutatkoztak a berzenkedés jelei, a saját lépések, a költségcsökkentés igényei. A fejlesztési programok eredeti terveit a szovjet vezérkar nyomása ellenére sem fogadták el. A NATO-n belül sűrűbbé vált a gyakorlatoktól való nemzeti távol- maradás, egyes országok kikötői bezárultak a nukleáris fegyverzetet hordozó hadihajók előtt, itt is késtek a fejlesztési programok, költségvetési ellenállás jelentkezett. Doktrinális viták kezdődtek. A tárgyalási pozíciók különbözőségének terméke volt az úgynevezett „kettős határozat” 1979- ben. Lassan megindult az indiferens területeken a katonai érintkezés Kelet és Nyugat között. Először a sport, a hadtörténelem, a katonai didaktika terén, majd a kiképzésben és más területeken is. Katonai akadémiák hallgatói jártak egymás országaiba, főleg nyugatról keletre. Az informális fórumokon egyre többször került sor a vezérkari tisztek alkalmi találkozójára. 1985-ben a VSZ 20 évre történő meghosszabbításakor nem voltak viták. Éppen azért nem, mert már nehéz volt új érveket felvonultatni. Bár — éppen Budapesten — az Egyesített Fegyveres Erők a kérdésben tudományos konferenciát szerveztek, az hadtörténeti jelleget öltött. Ekkor ugyanis a szerződés fenntartásának egyetlen érve a NATO puszta léte volt, ami a propagandában nem igazán volt meggyőző. Hasonló helyzet alakult ki most a NATO-ban, az elhangzó brüsszeli nyilatkozatok egyetlen hivatkozása: CSAK. Fordulópontot jelent ebben a folyamatban a leszerelés ellenőrzése és a stockholmi rendszabályköteg. Felvetette ugyanis azt a kérdést, hogy mennyiben konfrontativ két katonai szövetség, ha annak tisztjei a másik katonai tevékenységének részleteit ellenőrzik, megfigyelik? A tömbök történetét elemezve azonban nemcsak az derül ki, hogy a tömbök „kellemetlenek”, hanem az is, hogy kezdettől fogva belső ellentmondásokat hordoznak és eleve magukban rejtik bomlásuk csíráit, egy történelmi emberöltőn belül fokozzák a konfrontációt, a biztonságot nem növelik, hanem éppen csökkentik, rendeltetésükkel anakronizmusba kerülnek és szükségszerűen felbomlanak. A tömbök belső ellentmondásai akkor éleződnek ki, amikor a társadalmi lét más, nem katonapolitikai szféráiban, a biztonság nem katonai elemeiben felerősödnek a problémák, és ezeket a tömb nem tudja kezelni. Nincs szükség nagy képzelőerőre annak felismeréséhez, hogy a Kelet-Kö- zép-Európában jelentkező gazdasági, belpolitikai, morális és ideológiai válság történelmi léptékben egyszerre történő kifejlődése s ennek következményei tömblazító tényezők. Mellesleg a német kérdés előtérbe kerülése miatt ez a nyugati felet is érinti. A majdnem egyidőben jelentkező politikai rendszer és társadalmi gazdasági modellváltás időszakában 32
