Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
ződés haladéktalan megkötését egész Németországgal” kormánya legfontosabb követelésének nyilvánította, s az NDK-t „az egész német nép ügyintézőjének” tekintette, amely „szakadatlanul ezen igény érvényesítéséért fáradozik”/1' Az NDK-t egy „jövőbeni egységes német állam magvának” tekintve, ha úgy tetszik valamiféle német Piemontnak, a demokratikus német vezetők ez idő tájt nemegyszer hangsúlyozták: „Világos, hogy nem elégedhetünk meg csak az NDK sikereivel, egész Németország a célunk.”48 A NSZEP III. kongresszusán 1950 nyarán Walter Ulbricht azért is kedvezőnek ítélte ennek a harcnak az esélyeit, mert szerinte „Nyugat-Németor- szágban a lakosság minden rétegében fokozódott az ellenállás az amerikai imperialisták gyarmatosító intézkedéseivel szemben.”49 Ezeknek az elvárásoknak az illúzórikus jellegével minden bizonnyal az NDK vezetők is tisztában voltak: a szüntelen hivatkozás a német nemzeti felelősségre a NSZEP részéről inkább olyan kísérletnek tűnt, amely megkísérelte igaz a nyomasztó marginalitás pozíciójából, megakadályozni a másik német állam végérvényes csatlakozását a nyugati szövetségi rendszerhez. E tekintetben a szovjet diplomácia is igen aktívvá vált: 1952. március 10-én a szovjet kormány új jegyzéket juttatott el a nyugati hatalmakhoz a német békeszerződésről, amely lényegesen többet tartalmazott a korábbi szovjet javaslatoknál. Eszerint a két német államot az 1945-ös határok között egyesítették volna, s a négyhatalmi ellenőrzés mellett megtartott választásokból megszülető össznémet parlament és kormány kötelezettséget vállalt volna arra, hogy „semmilyen katonai szövetséghez nem csatlakozik olyan állam ellen, amely fegyveres erőivel részt vett a Németország elleni háborúban”.50 A korábbinál egyértelműbben kapcsolta össze tehát a szovjet javaslat Németország egységének és semlegesítésének kérdését, továbbra is homályban maradt viszont az, hogy milyen lenne az egységes német állam társadalmi—politikai berendezkedése. Aligha kétséges, hogy a szovjet kezdeményezés sikere esetén a német demokratikus államot a felbomlás, de legalábbis az össznémet bizonytalan jövő fenyegette volna. 1952. március végén a NSZEP vezetői (Pieck, Grotewohl, Ulbricht) Moszkvában két héten át tanácskoztak J. V. Sztálinnal és Vjacseszlav Molotovval. Az NDK-beli történészek ezt elemezve mindössze arról tesznek említést, hogy a szovjet vezetők részletesen ismertették a NSZEP vezetőivel a Szovjetunió március 10-i jegyzékét, s ezzel összefüggésben megállapítják: „Szembe kellett nézni azokkal a veszélyekkel, amelyek az NSZK növekvő remilitarizálásából és az agresz- szív NATO-hoz való tervezett csatlakozásból fakadtak.”51 Hogy ez mit je- letett volna az NDK jövőjére nézve, s hogy az NSZK nyugati integrációjának megakadályozásáért J. V. Sztálin esetleg hajlandó lett volna a né139
