Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
nyugati kapcsolatok megrendülésével párhuzamosan a román kül- és külgazdaságpolitika a Szovjetunió irányába kényszerült fordulni. Az 1982 őszén bevezetett oktatási költségtérítésre vonatkozó rendelet nyomán Reagan elnök 1983. március 4-én a legnagyobb kedvezmény e've (LKE) felfüggesztését helyezte kilátásba. Románia a rendelet végrehajtását felfüggesztette, és így meghajolt az amerikai akarat előtt. A román kivándorláspolitika gyakorlatát úgy módosították, hogy az 1980-as Refugee Act következtében a bevándorlást korlátozó Egyesült Államokba 1982— 1983-tól több román állampolgárt engedtek be, mint amennyit az Egyesült Államok hajlandó volt befogadni. (Tíz év alatt 150 000 román állampolgár vándorolt ki Amerikába, az NSZK-ba és Izraelbe.) Románia 1981—82-ben olyan likviditási válságba került, amelynek következtében kénytelen volt adósságátütemezést kérni. (Ez az 1980-as években kizárta, hogy Románia további közép, vagy hosszú lejáratú kölcsönöket vegyen fel.) 1984 januárjában az IMF készenléti hitele törlésére kényszerült, a Világbank hosszú lejáratú kölcsöneitől is elesett — ez utóbbiakat Magyarország kapta meg, amelyet a Valutaalap, a Világbank példaként állított Románia elé. Románia az USA Eximbank, CCC, OPIC hotel-lehetőségektől és garanciáktól is függött, az LKE visszavonása a román export 90 százalékát versenyképtelenné tette. Az 1985-ös LKE-vita során David Funderburk, az Egyesült Államok 1981— 1985 közötti bukaresti nagykövete fejezte ki legélesebben a Romániát, és a vele szemben követettt amerikai hivatalos politikát bíráló nézeteket. Szerinte az Egyesült Államok politikája a román „kommunista kormánynak”, és a Szovjetuniónak jelent hasznot, nem az amerikai nemzeti érdekeknek. Az amerikai külpolitika arra a téves feltételezésre épült, amely szerint a román külpolitika független a Szovjetuniótól, és az LKE jelentős nyomásgyakorló eszközként használható az emberi jogi helyzet romániai javítására. Ezért politikailag és gazdaságilag támogatták a román külpolitikai eltérést a Szovjetuniótól. Kissinger alakította ki azt az amerikai külpolitikai felfogást, hogy aki eltér a Szovjetuniótól, az egyben liberális is. Funderburk szerint ez téves, hiszen a román külpolitikai „függetlenséget” messzemenően eltúlozták, a szovjet—román katonai, biztonsági és gazdasági együttműködésnek a szerepe igen fontos, az LKE megadása óta a román belső, emberi jogi helyzet romlott. Ezért javasolta, hogy Romániát olyan kemény, sztálinista vonalat követő országként kezeljék, amilyen valójában, és függesszék fel az LKE megadását. A nyugati bizalom megrendülése csupán tükrözte azokat az 1981— 1982- től kiéleződő nemzetközi fizetési, belső áruellátási- és energiaproblémákat, amelyek N. Ceausescu szélsőségesen voluntarista bel- és gazdaságpolitikája következtében a társadalom — Európában szinte ismeretlen 117
