Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
is szerepet játszott abban, hogy az önkényes politizálás, a gazdasági gondok sokáig nem vezettek belpolitikai-társadalmi robbanáshoz. Válságjelenségek a román politikában (1975—1989) Románia nyugati politikai megítélésében 1975-től kezdve határozott változás történt. 1962—1963 után, amikor felfedezték a „disszidens” külpolitikai vonal kialakulását, erősödött a rokonszenv a „független” román politika iránt. Messzemenően eltúlozták ennek hatását, ugyanakkor az 1965- 1968-as belpolitikai „nyitás”, nemzeti „újjászületés” jelenségeit is kedvezően ítélték meg. Ez a Románia-kép egybeesett a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok hatalmi törekvéseivel. Reményeikben azonban 1968-ban csalatkozniuk kellett. 1968—1970- ben végleg bebizonyosodott, hogy Románia nemcsak képtelen példájával más VSZ—KGST-tagállamokat követésre bírni, hanem politikája következtében teljesen el is szigetelődött a „szocialista táboron” belül, és ennek következtében kapcsolatait kénytelen volt „normalizálni” szövetségeseivel. 1971-től kezdve, amikor a román külpolitikai kezdeményezések szovjet szempontból az elviselhetőség határai közé szorultak, Románia nyugati politikai megítélése fokozatosan romlani kezdett. 1976—1977-ben a Romániáról alkotott nyugati kép minden korábbinál kedvezőtlenebbé vált. Románia 1976—1977-es közeledése a Szovjetunióhoz és a „szocialista” országokhoz a nyugati közvéleményben kétségessé tette a „nemzeti érdek- védelmi koncepcióra épülő”, a „Szovjetuniótól független” „önálló” román külpolitikáról alkotott képet. A „szocialista szövetségi rendszeren” belüli „nemzeti függetlenség” határainak érzékelése nyugati részről a román külpolitika újraértékeléséhez vezetett. Megkezdődött Ceausescu „személyi kultuszának”, „merev” belpolitikájának, vezetési stílusának, az élet- színvonal rovására folytatott iparosítási politikájának, „nepotizmusának”, s később a nemzeti kisebbségek elnyomásának az erőteljes bírálata. A román külpolitikában a lengyel válság, a kelet—nyugati feszültség, az adósságátütemezés 1982-es kényszere következtében a tájékozódási válság jelei voltak tapasztalhatók. Noha a külpolitikai gyakorlatban alapvető változás nem következett be 1982—1983-ban Románia és az Egyesült Államok, Franciaország, s részben az NSZK közötti kapcsolatokban, Románia és a hitelezői viszonyában zavarok léptek fel. A román belső helyzet ismertebbé vált Nyugaton; a kivándorlási gyakorlat kedvezőtlen megvilágításba került, az „átütemezési” tárgyalások körüli román taktikázás megrendítette a bizalmat: Románia „tekintélye” Nyugaton megtépázódott. A 116
