Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
mindert más kommunista és munkáspárttal szemben egyen jogúnak jelentette ki. A párt taglétszáma az 1950-es 720 000-hez, az 1960-as 834 600-hoz képest ugrásszerűen megnőtt: 1965-ben elérte az 1 450 000-et. N. Ceauses- cut 1965 márciusában ideiglenes első titkárrá (a másik jelölt Gh. Apostol volt), majd három hónappal később főtitkárrá választották. Ceauses- cu a régi Politikai Bizottságot KB Végrehajtó Bizottsággal váltotta fel, amelyet elnökség irányított. Ennek még a régi dej-i gárda valamennyi vezetője tagja lett, de Ceausescu saját híveit (Paul Niculescu-Mizil, Petre Lupu, Gh. Radulescu, I. Verdet) is kooptáltatta. A KB VB Állandó Elnökségének elnöke maga Ceausescu lett, tagjai: I. G. Mauer miniszterelnök, E. Bodnaras, A. Birladeanu, A. Draghici és Chivu Stoica (az Államtanács elnöke). Az RKP IX. kongresszusa új szervezeti szabályzatot fogadott el, amely — többek között — megtiltotta a párt- és állami funkciók halmozását. A régi gárda (Maurer, Bodnaras, Chivu Stoica, Apostol) a 47 éves főtitkárral összefogva távolította el A. Draghicit előbb a belügyminiszteri posztról (1965 július), majd 1968 áprilisban a KB-titkári tisztségből. N. Ceausescu az 1966. június 28-i ülésen tovább erősítette helyzetét, amikor a KB VB rendes tagjává választotta M. Manescut, D. Popát, M. Berghia- nut és I. Verdet-et. Hamarosan újabb „fiatal” vezetők csatlakoztak hozzájuk, mint Niculescu-Mizil, V. Trofin és M. Florescu. Megkezdődött tehát az „őrségváltás”, amely a nemzetközi események (Csehszlovákia 1968) hatására még jobban felgyorsult. N. Ceausescu már az RKP II. országos konferenciáján (1967. december 6—12.) Chivu Stoica helyébe megválasztatta magát az Államtanács elnökének, s ezzel nyíltan megsértette az RKP két évvel korábban elfogadott szervezeti szabályzatának 13. cikkelyét, amely éppen a funkcióhalmozást tiltotta. A „régi gárda” tagjai, — elsősorban I. G. Maurer — nem tekintették veszélyesnek a főtitkár emelkedését a gazdasági reformkísérletük és nyugati nyitásuk szempontjából. N. Ceausescu azonban pozícióját pár hónapon belül arra tudta felhasználni, hogy előbb a Gazdasági-Szociális Tanácsot (1967), majd a csehszlovákiai válság hatására létrehozott Honvédelmi Tanácsot (1968) az Államtanács alá rendelje, mindkét testületben elfoglalva az elnöki pozíciót. Az 1968. április 25-i KB-ülés nemcsak Draghicival számolt le; minden funkciójától megfosztották Chivu Stoicát és Gheorghe Apostolt is. Az áprilisi plénum ideológiai, párt- és külpolitikai síkon lezárta a Gheorghiu-Dej-korszakot. A. Birladeanu, P. Borila, A. Moghioros egymás után mondtak le KB VB tagságukról. Az RKP X. kongresszusa (1969. augusztus 6—12.) a KB-tagok 2 3-át kicserélte (165 rendes és 120 póttagot választottak) és ezzel az „őrségváltás” első szakasza lezárult. A párt létszáma 1 924 500-re növekedett. 1968-ban, a csehszlovák válság idején az RKP elméleti, politikai té113
