Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig

Szervezete Politikai Tanácsadó Testületének 1958. májusi határozata alapján így kerülhetett sor a szovje csapatok 1958. júniusi visszavonására. Az 1956-os „próba’’ után szovjet részről úgy látták, hogy Románia belső rendje, külpolitikai orientációja miatt nincs okuk aggodalomra.

Románia „kilép a sorból” (1958—1965)

Az SZKP XXII. kongresszusa 1961 októberében újult erővel, nyilvánosan leleplezte a sztálini időszak hibáit és bűneit. Az RMP „régi vonalat követő vezetése ez ellen úgy védekezett, hogy az 1961. november—decemberi KB-ülésen a felelősséget ismételten a Pauker—Luca-csoportra hárították, azt állítva, hogy a „lenini normákat”, a „szocialista törvényességet” Romániában még Sztálin halála előtt helyreállították. 1961—1964 között a román vezetés nemcsak a KCST-szakosítás kérdéseiben kezdett vitát, és alakított ki önálló álláspontot, hanem a mozgalom nagy vitájában, az 1963. júniusi—júliusi szovjet—kínai nyílt levélváltás ügyében is közvetíteni próbált. Az RMP KB 1964. áprilisi ülése nyilvánosságra hozta a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista együttműködés kérdéseiben a román külpolitikát meghatározó programnyilatkozatot. Gheor- ghiu-Dej szembekerült a szovjet vezetés politikájával — a nyílt konfliktust csak N. Sz. Hruscsov váratlan, 1964. októberi leváltása és Gheorghiu- Dej 1965 márciusában bekövetkezett halála akadályozta meg. Az ellentétek forrása nem az volt, hogy a román vezetők más fejlődési modellt kívántak alkalmazni. Éppen ellenkezőleg: Gheorghiu-Dej a harmincas években kialakult szovjet modell és irányítási módszerek következetes alkalmazását kívánta keresztülvinni egy olyan időszakban, amikor magában a Szovjetunióban megpróbáltak kritikusan szembenézni — N. Sz. Hruscsov szándékai szerint — ezzel a fejlődési úttal.

A román vezetők az iparosítás célkitűzéseit minden más belpolitikai elkötelezettségnél jobban előtérbe helyezték. A gazdaságilag fejlett, „szocialista” Románia felépítését kizárólag a modern nehézipar létrehozásával tudták elképzelni. Az ideológiai elkötelezettségen kívül az iparosítást elsőrendű hatalmi kérdésnek tekintették, amelynek megvalósulásától politikai jövőjük függhet. Ebből következett, hogy gazdaságpolitikai célkitűzéseik — az iparosítás és az 1961—1962-ben különösen nagy ellenállással szemben végrehajtott szövetkezetítés — lényegét nem lehetett megkérdőjelezni, nem válhatott KGST szakosítási „alkú” tárgyává, semmiféle gazdasági hatékonysági-ésszerűségi szempont hatására nem engedhettek belőle. Az autark gazdaságpolitika többé-kevésbé nyílt bírálata nem változtatott az iparosítási célok e merev, nem tárgyalható, politikai jellegén. A KGST110