Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
tion) segély. A helyreállítási munkák tőkeszükségletét hazai felhalmozásból nem tudták fedezni. A külföldi hitelfelvétel esélyeit rontotta az idegen tőke nemzeti tulajdonba vétele, a kártalanítások elmaradása és a szovjet- utas külpolitika. Az 1947-es katasztrofális szárazság következtében a háború alatt működött jegyrendszert most kiterjesztették az összes élelmiszerre. Az 1948. februári hatalomátvétel A pártközi együttműködés 1947 végén teljesen megszűnt. A Nemzetgyűlésben patthelyzet alakult ki az agrárreform és az államosítás folytatásának és az új alkotmánynak a kérdésében. A februári hatalomátvétel főpróbája 1947 novemberében zajlott le Szlovákiában. A Gustav Husák vezette Megbízottak Testületében kialakult válságot, a prágai kormány beavatkozása révén, a Szlovák Demokrata Párt visszaszorításával oldották meg. Az 1948 februári hatalomátvétel a sztálinista csehszlovák történelemben úgy szerepelt, mint egy fejlett ipari országban, alkotmányos keretek között végbement, vér nélküli fordulat modellje. Az ötvenes évek történetírása polgári puccsról írt és a Nemzeti Szocialista Párt fegyveres osztagairól értekezett. Ez a forradalmi tömegek spontán akcióját hirdető, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hasonmását láttató mítosz 1968-ig élt. Az 1968-as marxista történészek pozitív hozzájárulása az események értelmezéséhez abban állt, hogy feltárták; a Népi Milíciát és a különböző fegyveres erőszakcsoportokat a CSKP vetette be, parlamenten kívüli, törvényellenes eszközöket alkalmazva. A CSKP a kormány- válságot hatalmi-adminisztratív módon, a politikai válságot alkotmányon kívüli eszközökkel oldotta meg. A fordulatot elősegítették a háború utáni demokrácia fogyatékosságai, hogy lehetővé vált a tömegszervezetek, az erőszakszervezetek létrehozása, a parlament megkerülésére. A munkástanácsok februári kongresszusán megszavazták az államosítások folytatását, az 50 főnél nagyobb üzemek, a teljes nagy- és külkereskedelem, a nagyáruházak, az üzletházak, a kórházak nemzeti tulajdonba vételét.7 A polgári pártok a kormányválság megoldásának egész terhét és felelősségét a köztársasági elnökre hárították. Benes a Nemzeti Front kormányát csak az összes párt elismert vezetőinek részvételével akarta elfogadni. A CSKP elutasított a régi vezetőkkel való mindennemű együttműködést. A kommunisták képviselte és szervezte tömegnyomás elől Benes meghátrált. Az új kormányban a CSKP-n és a baloldali szociáldemokratákon kívül a többi pártnak csak azon politikusai vehettek részt, akiket a baloldal erre kijelölt. A puccsot követően a polgári pártok szu80
