Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
Csehszlovákia a háború lilán Az 1945 áprilisában aláírt kassai kormányprogram a cseh és a szlovák nemzeti, valamint a baloldali törekvések jegyében született. A néphatalom helyi szerveinek ismerte el az antifasiszta harcokban alakult nemzeti bizottságokat, amelyekben a CSKP befolyása jelentős volt. A csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjának kormányát egy szociáldemokrata politikus, Zdenek Fierlinger volt moszkvai nagykövet vezette. Elrendelték a németek, a magyarok és a kollaboránsok vagyonának elkobzását, a bankok és a kulcsiparágak nemzeti gondnokságba vételét. A program és a szellemében kiadott miniszteriális rendeletek intézkedtek a német és a magyar kisebbségnek mint kollektív háborús bűnösnek a kitelepítéséről, a két etnikum teljes társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális jogfosztásáról.1 A németek kitelepítését a nagyhatalmak potsdami konferenciája jóváhagyta, de a magyarok kitelepítését nem sikerült a konferencia napirendjére felvétetni, sőt nem került bele a Magyarországgal kötendő békeszerződés tervezetébe sem. A kormányprogram az évszázados cseh—német, szlovák—magyar vitát kívánta adminisztratív, hatalmi eszközökkel eldönteni. A nemzeti gondnokságba vétel folyamata egyre inkább meghaladta azt a mértéket, amely nacionalista jellegéből következett, erősödött antikapitalista vonása. Egy 1945. májusi kormányrendelet lehetővé tette az országos jelentőségű iparvállalatok nemzeti gondnokságba vételét, ha a munkáltató és a dolgozók között megromlott a viszony. A kormányban a fontosabb tárcák — a belügyminisztérium, a mezőgazda- sági, a tájékoztatási, az oktatási — a CSKP irányítása alá kerültek. A párt befolyása érvényesült a Szudéta-vidéken, ahonnan mintegy 2,2 millió németet telepítettek ki, és mintegy 1,8 millió cseh és szlovák települt be a helyükre, akiknek többsége földnélküli vagy törpebirtokos volt. A szociáldemokrata kormány Kelet-Európábán elsőként és igen széles körben hirdette meg az államosítást. Az 1945 októberi elnöki rendelet a bankokat, a nehézipart és a bányászatot teljesen, a könnyűipart pedig 40—50 %-ban érintette. Az iparban foglalkoztatottak mintegy 63 %-a került a nemzeti vállalatokhoz. A törvény ugyanakkor biztosította a magánvállalatokat, hogy ha idővel túlhaladják az államosításhoz szükséges szintet, akkor sem kerülnek nemzeti tulajdonba. Az államosítással a kormány erősíteni kívánta a központi hatalmat, korlátozta a háború befejezésekor alakult és a termelés újraindításánál fontos munkás- tanácsok spontán befolyását és felszámolta a német megszállás alatt működött nagytőkét. A folyamatban a vezető szerepet a CSKP és a szak- szervezetek játszották. 76
