Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
A pártok közötti koalíció a háborút követő egy-két évben viszonylag sikeresen működött. Kelet-Európábán a pártközi együttműködésen alapuló parlamentáris rendszer Csehszlovákiában maradt fenn a leghosz- szabb ideig, és itt működött a legjobban. Az első parlamenti választásokat 1946. május 26-án tartották. A választásokon a CSKP már mint a legnagyobb párt indult, taglétszáma 1,2 millió fő körül volt. A párt 1946 tavaszán tartott VIII. kongresszusán — a cseh élettér kiterjesztéséről, a németek kiűzéséről, a történelem hibáinak kijavításáról szóló — nacionalista programot hirdetett meg. A választások előtt a Nemzeti Front pártjai megegyeztek abban, hogy a választásokat követően folytatják az együttműködést, újraalakítják a koalíciót. A választás csak a pártoknak a hatalomból való részesedésén, nem az egész kormány működésén változtathatott. A Nemzeti Front visszaállította ugyan 1945-ben a demokráciát, de az nem nyugati típusú parlamentáris rendszer volt, mivel nem ismerte el az ellenzék létjogosultságát. A kormányprogramot mindegyik pártnak jóvá kellett hagynia, a pártok számát előre rögzítették. A Nemzeti Front esetleges válsága esetén nem alakítottak ki semmiféle alkalmazható mechanizmust, a köztársasági elnök döntési jogkörén kívül. Lényegében megismétlődött a háború előtti első köztársasági rendszer minden hibája.2 A választásokon a CSKP, a Szlovák Kommunista Párttal (SZLKP) együtt, megszerezte a szavazatok 38 százalékát, a Nemzeti Szocialista Párt 23 százalékot, az SZDP 15, a katolikus Néppárt 20 százalékot ért el. Az országostól eltérő volt a helyzet Szlovákiában, ahol a kommunistaellenes, katolikus Szlovák Demokrata Párt kapta a szavazatok 61 százalékát, az SZLKP pedig 30 százalékot. A választásokon a nemzetiségeket megfosztották a választójogtól. A CSKP szavazatainak aránya a nyugati határszélen volt a legmagasabb és kelet felé csökkent. A párt vezetői nem voltak teljesen megelégedve a győzelemmel, mert nem kaptak abszolút többséget. A szociáldemokraták gyenge eredményének az volt az oka, hogy 1944 szeptemberében a párt szlovák tagozata egyesült az SZLKP-vel, és így csak Csehországban létezett, másrészt a párt nem tudott a CSKP-tól annyira eltávolodni, hogy önálló arculata legyen. Az SZDP 1945 októberi XX. kongresszusán szakítottak a reformista Masaryk-vonallal és a marxizmus felé fordultak. A szlovák kommunisták veresége a prágai centrum előretörésének volt a következménye. 1945 augusztusában a zsolnai pártkonferencián az SZLKP elfogadta, hogy a CSKP-n belül önálló területi pártszervezetként működik. A szlovák demokraták választási győzelmének ellensúlyozása végett a Nemzeti 77
