Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
vezőtlenebb értékítélete a magyarországi jelenlegi hatalmi és ellenzéki politikai szféra minőségéről, cselekvőképességéről s ennek alapján az ország megújhodási képességéről. Ebből a szempontból kategorikus imperatívusza a nemzeti fennmaradásnak az éllovasi szerep lehetőség szerinti megőrzése, illetve a gyorsított alkalmazkodás az esetleges szerepvesztés következményeihez. Magyarország csak akkor várhat el megkülönböztetett nemzetközi bánásmódot, ha gazdaságilag és politikailag elsőként tudja bizonyítani a békés átalakulás magyar útjának, pontosabban keskeny ösvényének járhatóságát a nemzet felelős erőinek összehangolt, reálpolitikai szemléletű cselekvéseivel. A magyar út sikere sem ellensúlyozhatja teljesen a hatalompolitika síkján vagy a történelemben kialakult kötődések figyelem-, erőforrásáramlás- és kereskedelemeltérítő hatásait. A Közép-Európa-fogalom kitöltése új gazdasági tartalommal s az „ige megtestesülésében” vállalt magyar szerep ismét éllovassá változtathatja Magyarországot vagy legalábbis enyhítheti a várható hatalompolitikai „mellőzés” következményeit. Két évtized pozitív és negatív reformtapasztalatainak, valóságos és látszat megújhodási törekvéseinek következményeként a közép-európai térségben a jogi és gazdasági intézményrendszer oldaláról Ausztria után Magyarország rendelkezik a legjelentősebb együttműködési potenciállal, viszonylagos versenyelőnyökkel. Ezek az előnyök egy sikeres csehszlovák reformfolyamat eredményeként persze 5—10 év alatt eltűnhetnek, de középtávon feltétlenül hatnak. Bécs és Budapest szubregionális integráló szerepe az együttműködési korlátoktól mentesített s harmonizálódó térségben egyértelmű a jelenlegi adottságok alapján. Nem igényel bővebb bizonyítást, hogy egy globalizálódó világban a szubregionális integrál/} szerep járulékos vonzerőt jelent a nemzetközi pénziigyi-technológiai- kereskedelmi mozgások számára is. További kategorikus imperatívuszt jelent az ország fejlődésének külgazdaságilag determinált jellege. A múlt öröksége, az eladósodás, a szerkezeti megújhodás következménye, hogy középtávon a magyar külkapcsolatok fejlődési dinamikája határolja be a magyar társadalmi-gazdasági folyamatokat. A külgazdasági orientáció meghatározó jellege kis ország esetében azonban azt is jelenti, hogy megnő az érzékenység, sőt függőség az egyes vezető partnerországoktól. Ebből a szempontból külgazdasági, politikai és nemzetbiztonsági követelmény kis országokban a több pilléren nyugvó külkapcsolati rendszer. A várható nemzetközi folyamatok és a magyar megújhodási stratégia külgazdasági vetületeinek eredőjeként valószínű, hogy már középtávon a Szovjetunió aránya a magyar külkereskedelemben 20 százalék körüli vagy alatti, a tengerentúli fejlett, és fejlődő országoké szintén 20 százalék körüli szintet éri majd el. A közép-európai együttműködés szintén 24
