Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
S végül a kulcskérdés: kell-e nekünk, magyaroknak Közép-Európa? iVlire jó intézményesíteni egy olyan szubregionális együttműködést, amelynek jelentősége egyrészt csekély, másrészt hosszabb ideje csökken, s esetleg csak további kölöncöt jelenthet Magyarország nyakán nyugat- ■európai törekvéseiben? Közép-Európa természetesen nem racionális alternatíva az összeurópai együttműködéssel szemben. A nemleges válasz egyértelmű abban az esetben is, ha az EK stratégiája országonkénti megközelítések keretében. Magyarországot reforméit óvási érdemei alapján kivételes gyorsasággal megkülönböztetett bánásmódban részesítené. A politikai retorika szintjétől eltekintve, efféle bánásmód a múltban nem alakult ki, s jövője sem független a közép-európai változásokból adódó nyugati érdekviszonyoktól. A hála nem külkapcsolati dimenzió, a hatalompolitika érdekviszonyokkal operál. Különleges bánásmód általában különleges stratégiai vagy gazdasági jelentőséghez, Magyarország esetében •a folyamatos közép-európai úttörő szerephez kötődhet. A Nyugat veszé- lyeztetettségi érzetét csökkentő új szovjet politikai és gazdasági realitások (válságjelenségek, reformtörekvések), a korábbi közép-európai hatalmi struktúrák és kötődések mind szélesebb körű szétesése kétségkívül megszünteti vagy csökkenti a magyar megújhodás regionális elszigeteltségét, de egyszersmind csökkenti a korábbi éllovas szerepet és annak ér- lékét is. Éllovasi szerep nélkül a nemzetközi hatalompolitika Magyarországot tényleges súlya alapján fogja értékelni. Délibábvadászati hagyományainkkal szakítva látnunk kell, hogy országunk nem tündöklő bokréta az Isten kalapján. A feléledő hagyományos külpolitikai kötődések alapján a francia ihletettségű Európa-politika célpontországa az első adandó alkalommal Csehszlovákia, netán Románia lesz. Németországé az NDK, Lengyelország pedig gazdasági helyzete ellenére sajátos, a második világháborúval összefüggő történelmi vezekléstudat, a nagyszámú lengyel •származású amerikai választó és az országnagysággal valamint földrajzi fekvéssel összefüggő stratégiai jelentőség eredőjeként valamennyi nyugati segélynyújtási törekvés középpontjába kerül. E megítélési szempontokat már a közelmúltban is tükrözte a lengyel és a magyar folyamatok számára beígért nyugati erőforrások mértékének erőteljes különbözősége. Nem bölcs dolog megfeledkezni arról, hogy szövetségi-hatalmi rendszerek széthullása — ellenható erők hiányában — a nacionalizmust lobbant] a lángra. A kisantant nemcsak francia vezetés alatt állt össze, ha- ;nem megmutatkozott 1944 márciusában, 1956 novemberében, sőt 1988— •89-ben is, teljesen eltérő szövetségi rendszerekben. Gazdasági oldalról .Magyarország potenciálja nem jelent érdemi vonzerőt. Belpolitikai oldaliról nem hagyható figyelmen kívül a nyugati szakértői körök mind ked23
