Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
válságdimenziókon túlmenően mind erőteljesebb az első világháború után kialakult állami keretek szétesésének veszélye. A jugoszláv állam- -egység politikai prioritásaiból kiinduló érdekcsoportok hagyományos felfogásban még szemben állnak a közép-európai együttműködés gondolatával. Ugyanakkor erősödhet az a felismerés, hogy a gazdasági határok részleges felszámolása, a történelmileg kialakult gazdasági összefonódás ielelevenedése nyomán várható dinamizálódás enyhíti az állami kereteket jelenleg feszítő politikai, etnikai problémákat, megszelídítheti a szlovéniai, horvátországi emancipációs törekvéseket. Többváltozatú az osztrák érdekeltség is. Bár 1989-ben kialakult a meglehetősen törékeny osztrák nemzeti konszenzus az EK-csatlakozásról, mind világosabban látható a német befolyástól s különösen a két német állam egyesülésétől tartó francia ihletettségű EK-politika elzárkózó, hátráltató jellege. Az osztrák—EK viszony is jól jelzi az új Európa arculatának kialakulásában ható korántsem új, de az elmúlt évtizedekben kevésbé látható geostratégiai rendezőelvek újjászületését. A legutóbbi fejlemények arra utalnak, hogy már nem a Szovjetunió ideológiai ellenállása, a semleges státuszból vagy az osztrák gazdasági modell jellegéből fakadó institucionális korlátok, hanem elsősorban a klasszikus diplomácia globalizálódó világunkban meglehetősen sajátos hatalompolitikai megfontolásai nehezítik Ausztria csatlakozását az Európai Közösséghez. Hidegháború vagy Közép-Európa tartós válságának, mozdulatlanságának időszakában persze Ausztria Nyugat-Európa végvidéke, s nincs racionális túlélési -alternatívája az EK-csatlakozással szemben. Fordul a helyzet azonban Nyugat-Európa határainak Kelet felé történő földrajzi eltolódása, Közép- Európa gyorsított modernizálódása esetén. A jelenben Kövzép-Európa Ausztria számára nem gazdasági ellensúlyozó erő Nyugat-Európával szemben. A felgyorsuló közép-európai gazdasági modernizáció, külgazdasági reorientáció viszont már középtávon megkettőzheti a térség viszonylagos jelentőségét. E folyamat az osztrák gazdasági fejlődés és külpolitika mozgásterét gyors ütemben tágítja, hiszen aligha vitatható a közép-európai térségben hagyományosan jól eligazodó Ausztria erőteljes integráló, sőt kelet—nyugati hídverő szerepe. A közép-európai osztrák szerepvállalás még abban az esetben sem előnytelen, ha az Európai Közösség átgondolja stratégiáját, s jelenlegi politikai-katonapolitikai prioritásait háttérbe szorítva egy kiterjedtebb európai gazdasági térség megteremtésére csoportosítja át energiáit. E lehetőségek persze régóta szuny- nyadnak a történelmi idő méhében, időszerűségüket azonban a legutóbbi közép-európai fejlemények teremtették meg. Érthető módon az osztrák érdekviszonyok és szerepvállalás ennek megfelelő újragondolása időt igényel. 22