Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
fel mint alakulót, ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez a folyamat elvezessen a többpártrendszerhez. Itt a pluralizmusnál jelenleg lényegesebbnek látja annak hangsúlyozását, hogy most az adott helyzetben az SZKP képes betölteni az átalakításhoz szükséges konszolidáló, integráló társadalmi-politikai erő szerepét. A Gorbacsov-platform döntően taktikai elemekből áll össze, s ahogy V. Brovikov varsói szovjet nagykövet fogalmazott. „. . . pillanatnyi politikai szükségleteket” elégít ki. Jól mutatja ezt a demokratikus centralizmus elvének felülvizsgálatára irányuló javaslat. A felülvizsgálat nem az elvetését jelenti, hanem a demokratizmus előtérbe helyezését a centralizmussal szemben. A párttagság hatalmát (szemben az apparátus hatalmával) az garantálná, ha a pártválasztások tényleges választások lennének (s nem az apparátusnak megfelelő jelöltek kerülnének funkcióba vagy kongresszusi küldöttnek). Ha a demokratikus centralizmusból a demokratizmusnak is lenne jelentősége, nemcsak a centralizmusnak, az SZKP valóban teljesen más helyzetben kezdhetné meg a kongresszus előkészítését. A platformban a politikai vonalak kikristályosodása — a konzervatívok és a baloldali radikálisok elkülönülésének felgyorsulása — a peresztrojka sikereihez és kudarcaihoz kötődik. Ahogy látjuk, a politikai reform eredménye a társadalom bizonyos fokú felszabadulása, poltikai aktivizálódása és helyenként beleszólása az állam ügyeibe. Ugyanakkor a sikertelenségek — főleg a gazdasági nehézségek és a szociális feszültségek — a reformok reménytelenségét sugallják, míg a másik póluson a kapitalizálás az alternatíva. Ezekkel a platform a humánus, demokratikus szocializmust állítja szembe, ami egyszerre jelent hűséget 1917 októberéhez, de dogmatikus értelmezésének elvetését is, az embert és jólétét állítva a politika középpontjába. A politikai rendszer reformja a legszorosabban összefügg a nemzeti kérdéssel. A platform érthetően elutasítja a szeparatizmust és a nacionalizmust, elismeri azonban a nemzeti—nemzetiségi problémák valóságos voltát. A megoldás az új szovjet föderáció, amelynek lényege a szerződéses jelleg erősítése, a formai sokszínűség és a kiegyensútyozottság, a szövetségi és köztársasági hatáskörök elkülönítése, a köztársaságok politikai és gazdasági önállóságának biztosítása az új föderációban. A politikai-jogi reformok második szakaszában (a második szakasz az SZKP 1988 májusi országos pártkonferenciájával kezdődött, s a dokumentum a februári plénumot nem tekinti szakaszhatárnak) ki kell alakítani az új föderációt, meg kell hozni a tulajdonra és a földre, a helyi önigazgatásra és az adórendszerre vonatkozó döntéseket. Az új szervezeti szabályzatra vonatkozó tervezetből kiderül, hogy 48