Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
Gorbacsov tökéletesen tisztában van azzal, hogy politikai reform és az egész átalakítás sikerének alapfeltétele a pártreform, amelyhez a peresztrojka öt éve alatt újból és újból visszatért. Ha sikerül keresztülvinni az új választási mechanizmus bevezetését s a KB átalakítását állandóan működő (lecsökkentett létszámmal) szervvé úgy, hogy ne az apparátus gyakorolja nevében a hatalmat, lényegesen jobb feltételek teremtődnének a peresztrojka megvalósításához. Bár a KB nagy viták után elfogadta a centrista platformot — más lehetősége nem is volt —, s megnyílt az út a pluralizmus felé, még hosz- szú politikai harcra lehet számítani a többpártrendszerű demokrácia felé vezető úton. A politikai harc formái nagy változatosságot mutathatnak. Nyitott kérdés, vajon a napi politikai gyakorlatban mennyire hajlandó a kommunista párt a változtatásokra? A pártfunkcionáriusok hatalmas középső rétegének igen nagy a hatalma, s ereje abban áll, hogy látszólag alkalmazkodik az iránta támasztott új követelményekhez, gyakorlatilag azonban mindent úgy intéz, ahogy korábban. A gazdasági nehézségek, a szociális feszültségek fokozódását követő káosz és anarchia jelei egyaránt kedveznek a konzervatív és a radikális töltetű demagógiának. Születhetnek átmeneti — hosszabb-rövidebb időre szóló — megoldások is, például a centrumnál konzervatívabb alapokon lezajló .,rendcsinálás”, ez azonban már nem jelentheti a Brezsnyev-időszak állapotainak visszaállítását, inkább egy a gorbacsovinál hosszabb, mérsékeltebb peresztrojkát, mert egy radikális konzervatív fordulattal szemben jelentős lenne a társadalmi ellenállás. Elképzelhető a kommunisták irányítása alatt működő „demokratikus erők tömbje”, amelyhez a szovjet társadalom és gazdaság legégetőbb problémáit többé-kevésbé hasonló módon megoldani kívánó szervezetek, esetleg pártok csatlakoznának. Komoly esélye van a pártszakadásnak is úgy, hogy a baloldali reformerek szociáldemokrata típusú pártot hoznak létre, amely akár a KP erős versenytársává is kinőheti magát. Ha a radikálisok távoznak az SZKP-ból, Gorbacsov és a centrum egy pártban marad-e a konzervatívokkal? Az SZKP-ból — főleg a remélhetőleg távozó apparátusból — kiábrándult állampolgárok, akik előtt a párt tekintélye és szavahihetősége erősen lecsökkent, vajon a KP-t fogják támogatni, vagy figyelmük és bizalmuk az alternatív pártok és mozgalmak felé fordul majd? Mindez ma még nem válaszolható meg, s az óriási, nagy nehézségekkel küzdő országban más változatok is lehetségesek. A politikai reformfolyamatok felgyorsulása és az SZKP lemondása a hatalmi monopóliumáról csak hosszabb távon kínál perspektívát az elégedetlenség fő okának megszüntetésére, a gazdasági helyzet javítására. Azt is látni kell, 49
