Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
milliót tesz ki, ami olyan erő, amellyel számolni kell. A Szovjetunióban nem ritkák a 2—300 ezres tömegdemonstrációk, amelyek közül sok politikai követeléseket fogalmaz meg, (például a moszkvai tömegtüntetést, a februári plénumot megelőzően a radikális politikai reformok és a többpártrendszer támogatására). A pluralizmus formálódik a politikai gyakorlatban, s a többpártrendszer elismerésének szentesítésével továbbfejlődése és kibontakozása várható, ami döntő, minőségi változásokat hoz a politikai rendszer működésében még akkor is, ha az intézmények és működtetésük kialakulása és átalakulása folyamat jellegű. A többpártrendszer kilátásai és a szovjet politikai rendszer fejlődésének lehetséges alternatívái ..Kétféle mozgás van a Szovjetunióban, az egyik utóvédharcokat folytat az SZKP-ban, a másik viszont előrenyomulóban van — a párton belül is, de ma már inkább a párton kívül. Az egy párt már nem lesz egyetlen párt, ekkor pedig . . . Gorbacsov feladhatja az államfő és a pártvezető perszonálunióját.”17 Némi pontosítással vagy konkretizálással valóban erről van szó. A beindult társadalmi politikai mozgások fő vonala egyfelől az SZKP-n belül húzódik. Itt a konzervatívok és a centrista reformerek, illetve a radikális reformerek, valamint a hozzájuk akarva — nem akarva közeledő centristák és a konzervatívok között folyik a harc, döntően a párt hatalmi monopóliuma kérdése körül. A döntő azonban a párton kívüli harc, amely nemcsak a centristák és a radikális reformerek közeledését eredményezte, hanem a konzervatívokat is állásfoglalásra késztette. A párton kívüli társadalmi-politikai mozgásoknak az SZKP-re gyakorolt hatásain kívül már konkrét eredményei is vannak. A párt mellett léteznek és működnek különböző politikai szerveződések, képződmények és pártok, hatást gyakorolva a központi politikára és a politikai akarat- képzésre annak ellenére, hogy a központi hatalom számára — elismerésük késik — nem ligitimek. 1990 első hónapjának szovjet politikai helyzetére a bizonytalanság a legjellemzőbb, a bizonytalanság pedig félelmet és nyugtalanságot kelt, amire bőségesen van ok. A központi probléma a politikai hatalom megőrzése, amely a kelet-európai események és a szovjetunióbeli nemzeti feszültségek kiéleződése következtében problematikussá vált. A kelet-európai országokban a sztálinizmus felszámolására irányuló törekvések következtében az általános emberi értékekhez a saját nemzeti, politikai és vallási hagyományokhoz való visszatérés igénye került előtérbe. A kommunista pártok szétestek vagy szétesőben vannak, új pártok alakulnak, 45
